Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 14 — eredeti bűn következményének alávetett embert, azután fel kell ölteni az üj embert Krisztus példájának utánzása által. Az emberben hármas kívánság nyilvánul meg : a test, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. (I. Ján. II. 16.) Szent Pál is bizonyságot tesz erről : Arra a törvényre akadok (magamban), hogy mikor jót akarok tenni, a rossz van kezemben, a belső ember szerint ugyanis örömemet találom Isten törvényében ; de tagjaimban más törvényt látok, mely ellenkezik elmém törvényeivel és rabigájába hajt a bűn törvényének, mely tagjaimban van. (Róm. VII. 21—23.) Az eredeti bűn óta az értelem nem veszi észre a lelki dolgokat egész világossággal, az akaratnak nincsen feltétlen hatalma kívánságaink felett. Az első ember állapotához képest az erkölcsi erőknek csökkenése, megfogyatkozása van bennünk. A megszentelő kegyelmet megadja a keresztség, de nem törli el a kívánságot, mely megmarad bennünk az értelem minden előrelátása, az akarat minden ellenállása ellenére is. Ez a kívánság, a bűnnek ez az ösztökélése (stimulus peccati) annál nagyobb erővel izgat, amennyivel kisebbítik az erkölcsi energiát, vagy erősítik a bűnre való haj'amot ismételt elbukások, meggyökeresedett hajlamok. Tehát korlátozni kell a kívánságot, irányítani akaratunkat és értelmünket a jó felé. A bűnnel ellentétes jóhajlamokat kell teremtenünk ismételt jócselekvések által. A Krisztus utánzásnak ez a munkája az Isten és az ember szeretetében minden keresztényre kötelező különbség nélkül. Ez nem tanács, ez parancs. Ez a mindenkire kötelező eszmény különféle utakon is több vagy kevesebb idő alatt érhető el, aszerint, mint az Isten kegyelme segít különleges módon, vagy az akarat erősebb, az eszközök jobban kiválasztottak. Az eszközöknek ez a megválasztása alkotja a különbséget parancs és tanácsok között. Az evangéliumi tanácsok követésének egy célja van ; eltávolítani az akadályokat, melyek szembehelyezkednek az Isten- és emberszeretet erősségének és folytonosságának. Az Egyházban kialakult egy állapot, mely fogadalmakkal felkarolja az evangéliumi tanácsokat : ez a szerzetesi élet. Természetesen ezek a külső eszközök semmire se szolgálnak a belső érzés ereje, tisztasága és önmagunknak az Istennek való teljes átadása nélkül. Mentől bensőbb és teljesebb ez az Úristenre való hagyatkozás, annál jobban valósul meg a tökéletesség mind a világi embernél, mind a szerzetesnél. Két párhuzamos hivatás ez, melyek egyazon cél felé törekednek ; mindkettőt akarja az Úristen, mindegyik számára megadja a szükséges kegyelmet, hogy elérje az örök üdvösséget Jézus Krisztus életének utánzása által. De az Isten a lelkeket különböző utakon vezeti. (Kor. I., XII. 4.) A keresztény törvény a lemondás törvénye lévén, komoly és szüntelen erőfeszítéseket kíván. Mentől magasztosabb a cél, annál számosabbnak, erősebbnek kell lenni az eszközöknek, hogy elérhessük. A mennyek országa erőszakot szenved. (Mát. XI. 12.) Nem tudjátok-e, hogy akik a versenypályán futnak, bár mindannyian futnak, egy nyeri el a díjat ? Úgy fussatok, hogy