Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

- 4 6 kos oldalába, hogy mintegy díszbejáratul szolgáljanak a szent barlangnak, â Sacro Speconak, mely hosszú éveken át adott menedéket Szent Benedeknek. A könnyed csúcsívek, a remek berakásos oszlopok, a misztikus hangulatú festmények, a szikla szeszélyes hajlásai festői látványt nyújtanak. Egy kicsi kertben a terraszon rózsák vannak, melyek a tövises cserjék felett virágoznak, hova a tiszta életú ifjú vette magát. Monte Cassino-n egy hatalmas apátság és fényes bazilika lépett a kis cellák és a kezdetleges kápolna helyébe. A fönséges apátság a dicsőséges sír körül egy pantheonnak nagyszerűségével hat. Subiaco-ban minden elmélyedésre, összeszedettségre figyelmeztet. A sziklalyukban kihal még a közeli patsk csobogása is, amely képe a világ zajának. Monte Cassino-n a lélek kitágul. Amint a reggeli nap fényében a hegy csúcsa és az apátság impozáns tömege kibontakozik, az embernek az a benyomása van, hogy itt az Isten békéje, a Pax Dei, a Pax Christi uralkodik, mely eszménye és jelszava a Benedek-rendi életnek. Úgy látszik, hogy az isteni gondviselés ajándékul szánta a vidéknek ezt a poézisét a legelső szerzetesrend bölcsőjéhez. Szent Benedek nem megteremtője, csak megszervezője a nyugati szerzetességnek. Már az Úr Jézus elő'.ti pogányságban és zsidóságban akadunk olyan törekvésekre, melyek sok hasonlóságot tüntetnek fel a szerzetességgel. Azonban azon törekvések és a keresztény szerzetesség között semmi okozati összefüggés nincs. A keresztény szerzetesség gyökere az evangéliumban van. A keresztény vaüás azon az alapigazságon alapszik, hogy Krisztus Urunk a bűnös emberiséget kereszthalálával megváltotta. A kereszténység lényege Krisztus tanításának elfogadásában és két nagy parancsnak, az istenszeretet és az emberszeretet parancsának gyakorlásában áll. (Luk. X. 27—28.) A mintaképe ennek az életnek maga az Úr Jézus, akinek utánzása minden keresztény kötelessége. Az Úristen természetfölötti életre hívott meg bennünket, mit a keresztségben kaptunk meg Jézus Krisztus érdemei által. Az Ö alkotmányai vagyunk, teremtve Jézus Krisztusban a jócselekedetekre (Eph. II. 10), melyeket Isten előkészített, hogy azokban foglalatoskodjunk. Ugyanaz az érzés legyen bennetek, mely Jézus Krisztusban volt. (Phil. II. 5.). Azaz, ha megvan bennünk a természetfölötti élet, kell hogy külső cselekedeteink is abból induljanak ki és hordozzák a kegyelmi élet bélyegét. Ha lélekben élünk, a lélek szerint járjunk is. (Gai. V. 26.) Le kell vetkőznünk a régi embert és felöltenünk az újat annak helyére, ki teremtett minket. Más szóval : Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust. (Rom. XII. 14.) íme az elérendő cél nem más, mint az Úr Jézus utánzása, mi a keresztény tökéletességet alkotja. Az Úr Jézus életének kiemelkedő vonása pedig engedelmessége és önfeláldozása. A jászoltól a kereszthalálig szenvedett és így lépett be a dicsőségébe. A keresztény tökéletesség munkája kétszeres. Hogy Krisztust kialakíthassuk magunkban (Gai. IV. 19.), először le kell vetkőzni a régi embert, vagyis a kívánság, az