Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1927

— 16 — tiszteletreméltó intézmények ellen vétkezünk, mint pl. Molière a kényes becsületérzés ellen a Misanthrope-ban, a vallásos érzés ellen a Tartuffe-ban stb. A végső következtetésnek kell lenni, hogy minden írói kiválósága mellett is Molière nem lehet irányítója erkölcsi felfogásunknak, mert ő, hogy Voltaire szavaival éljünk, csak „le législateur des bienséances". La Fontaine néhány általánosan ismert tárgyú mesével szerepelhet (La laitière et le pot au lait, La mort et le bûcheron, Le chêne et le roseau). Különben már a címekre való hivatkozás is elég, hogy ezen a nemzetközi mesekincshez tartozó darabok közül többnek tartalmát felidézhessük. Ismeretesek ezek gyermekkorunktól fogva. Mme de Sévigné leveleitől egy leányához intézett, egy az udvari életre vonatkozó levele, értékes adatokkal járul a kor „modaine" társadalmának megismeréséhez. A moralisták közül Pascal, Fénelon, La Bruyère és Montesquieu műveiből ajánlanak az Utasítások szemelvényeket, akikhez mi nagyon szívesen vennénk néhány maximát La Rochefoucauld-tól. Pascal-tói néhány kis szemelvény, pl. a Les deux infinis, néhány gondolat megismertet bennünket a XVII. sz. legnagyobb írói egyéniségével, írói tulajdonságaival : világosság, szabatosság, a stílus szuggesztiv ereje, a meggyőződés ereje, heve, mely nem értekezni, hanem egy apostol lelkével téríteni akar. Pedagógiai szempontok, La Rochefoucauld írói kiválóságai egyaránt ajánlják, hogy néhány maximájával megismerkedjünk. Megtanítanííanak ezek egyrészt bennünket, hogy gondosan őrködjünk, nehogy önzésünk az erény színével vonja be cselekedeteinknek nem egyszer szégyenletes és kicsinyes indítóokait. Másrészt alapos elemzése ezeknek a gondolatoknak felvértez bennünket La Rochefoucauld rendszerének hibája ellen, hogy itéleteienkben, mások indítóokainak vizsgálásában mi ne essünk a túlzó, igazságtalan általánosítás hibájába. La Bruyère-ben egy műfaj fejlődésének csúcspontját éri el. Keresztény és szociális felfogása elsőrangú nevelő olvasmánnyá teszi portrait-it, melyek egy igazi nagy író alkotásai. Motívumai „a szolidaritás érzése, a figyelem és tisztelet mások jogaival és szükségleteivel szemben, a szeretet, mely arra ösztönöz bennünket, hogy érdekeinket, önzésünket feláldozzuk felebarátunk javáért és végül állapotbeli kötelességeink érzése, mi arra ösztönöz bennünket, hogy a velük járó méltóságban ne hiúságunk kielégítését keressük".

1 La Bruyère portrait-i közül okvetlen olvassuk a De la Société et de la Conversation című fejezetből az általános részt és a fecsegő jellemrajzát, melyhez nagy írók véleményei a társalgás művészetéről, mint La Rochefoucauld örökké igaz reflexiói vagy Mme de Staël fejezete De le esprit de la conversation járulhatnak. (De 1' Allemagne, 1 re partie, chap. XI.), mely fogalmat ad nekünk a francia causerie-ről. Az első teljes joggal foglalhat helyet az 1 Des Granges : Histoire de la littérature française, 446. 1.