Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1927
— 17 — olvasókönyv szemelvényei közt, a másodiknál elégséges iskolai olvastatás is. Fénelon emberi és írói egyéniségéről a Télémaque conclusion-ja és a XIV. Lajoshoz intézett levél adnak hü képet. Ezekből a szemelvényekből megérthető világirodalmi hatása és kedveltsége Magyarországon. Montesquieu már teljesen a XVIII. sz. embere. Hatása Franciaországban, de az egész világon is kiszámíthatatlan. A Lettres persannes-ból a Curiosité des habitants de Paris, az Esprit des Lois-ból az Esclavages des nègres adnak kort és írót rajzoló részletet. A XVIII. sz. írói közül a középpontban Voltaire és Rousseau állanak, akiknek hatása az emberiség fejlődésére kiszámíthatatlan. A VII. osztály történelme megemlíti mindkettőt, s most a tanulók alkalmas szemelvényekből szakavatott vezetés mellett maguk alkothatnak véleményt írói, emberi értékükről, hatásukról, mi bennük az állandó érték, mit koptatott el az idő és az igazság. Voltaire-ícl a Jeannot et Colin című kis regényből vehetünk rövid szemelvényt, az éducation d'un jeune marquis-t, melyhez hozzáfűzhetjük Voltaire eszméinek ismertetését társadalmi, erkölcsi, politikai téren. Levelezéséből irodalmi és pedagógiai szempontok egyaránt ajánlják a Madmoiselle-hez 1756-ban és a Rosseau-hoz 1755-ben írott levelet. Ezek elolvasása után romboló, építő hálását elfogulatlanul vizsgálva, megtehetjük a végső következtetést Lanson-nal, aki pedig Voltaire rehabilitálása végett írta meg könyvét : Un homme instruit de nos jours et qui sait les conditions de la recherche de la vérité ne se munit plus de connaissances chez Voltaire 1, és 11 me paraît hors de doute que si Voltaire a encore quelque action à éxercer dans notre France, ce doit être surtout une action littéraire et intellectuelle de pure forme. Rosseau a francia irodalom egyik legnagyobb újítója, a modern világ előkészítője. Az emberiség törlénetébe olyan eszméket vetett, melyek jó- és rossz irányban egyaránt forradalmat idéztek elő. Szociális, politikai, vallási téren működése fordulópont az emberiség történetében, irodalmi téren pedig a romanticizmus atyja lett azzal, hogy az „én" kultuszának, az individualizmusnak apostola lett, a „raison" helyébe a képzeletet és érzést állította. Az Emile egy két fejezete, mint egy rövid részlet a Si j'étais riche című fejezetből Emile, liv. IV., Il faut aprendre un métier manuel. (Emile III.) L'île de Saint Pierre olvasása közben lesz módunk, hogy rámutassunk hatására, megvilágítsuk rendszerének gyöngéit és ellenmondásait életével. Ez utóbbi nemcsak megengedett, mind Voltaire-nél, mind Rosseaunál, hanem kötelesség rámutatni az ellentétre, mely az ember viselkedése és a filozófus deklamálása között van. Még egy szük keretek közé szorított olvasókönyvből sem maradhat el Beaumarchais-tól Figaro monológja (Le Mariage de Figaro, V. 7.), mely a forradalom előtti lelkiállapot keresztmetszetét adja, kegyetlen, maró szatíra a kiváltságosak ellen. S ami tanulságul szolgálhat nekünk is, az a vakság, 1 Lanson, Voltaire, 217., 218. 1. 6