Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1927

Horace szavai : qu'il mourût, mindig ki fogják váltani csodálatunkat. Már pedig a heroizmus kezdete az erény csodálata, mondja Des Granges

1. E sorok írója jelen volt a Théâtre Français-ban Horace előadásán, mikor a színházat egészen megtöltő közönség percekig megszakította az előadást lelkes tapsaival, mikor az öreg Horace kétségbeesve felkiált, hogy fia inkább halt volna meg, ininihogy megfutott. Róma intézményeinek megértésére több Studium kétségtelenül nagyobb szolgálatot tesz, mint a francia, de az igazi római jellem megértésére találóbb, igazibb vonásokát egy sem ad, mint Corneille drámái. A klasszikus dráma másik nagy alakja Racine. Tőle az Utasítások ajánlják Athalie 111. 6., V. 6, Iphigenie I. 1. jelenetét, mint a költő lélekrajzoló művészetének remekeit. Ha ehhez még hozzávesszük Andromaque végrendeletét (Andromaque, IV. 1., 1103—1124. sor.), a szükséges áthidalásokkal, akkor előttünk áll a klasszikus dráma egy másik formája, ahol az elemzések, összevetések Corneille-al művelődéstörténeti és nevelési szempontból egyaránt értékes gondolatokat, reflexiókat nyújtanak. Altalános műveltség Molière ismerete nélkül legalább is nagyon fogyatékos. A reálgimnázium tanulója eredetiben ismeri meg az Utasítások szerint legalább is L'Avare II. 2., Les Femmes Savantes II. 5—6., vagy III. 1—2. jelenetét. Nem maradhat el azonban semmiképen se a IV. 7. jelenete, mely egyike a világirodalom leghíresebb fejezeteinek. A Bourgeois gentilkomme vagy a Le Misanthrope a korrajz és jellemrajz szempontjából számtalan nagy értékű és rövid jelenet között engednek választást. Irodalmi kérdések megvitatásához alkalmat nyújtanak, a XVII. század társadalmának rajzához pedig elengedhetetlenek Molière darabjai. Természetesen úgy gondoljuk, hogy az itt említett részek az iskolában elemzésre kerülnek, magukat a darabokat pedig a növendékségnek legalább is jórésze egészen is elolvassa vagy magyar fordításban vagy eredetiben. Lélek-emberismeret szempontjából tanulságos lesz a növendékeknek megismerni ennek az alapjában véve tragikus egyéniségnek az életét. Musset-vel érezhetjük ma is : J' admirais quel amour pour l'âpre vérité Eut cet homme si fier en sa naiveté, Quel grand et vrai savoir des choses de ce monde, Quelle mâle gatté, si triste et si profonde, Que, lorsqu'on vient d'en rire, on devrait, en pleurer. Molière. Magyarázva Molière erkölcsi felfogását, mit Boussuet-től kezdve annyian támadtak, az ethika több kérdését megtárgyalhatjuk, melyek ellen főkép az ifjúkor hajlandó vétkezni. Általános emberi gyarlóság, hogy sokszor jobban elítéljük a nevetségest, mint a bűnöst s így közvetve nemes érzelmek és 1 Ch.-M. Des Granges : Histoire de la littérature française, 370. 1.