Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1927

— 8 — műveltség megadása, a főiskolára való előkészítés, elképzelhetetlen. Egyrészt mint a római kultúra és civilizáció hordozója és átadója, másrészt mint a nyugati kereszténység nyelve, valósággal Nyugat nemzetközi nyelve lett. „Az antik kultúrával összeolvadt kereszténység Róma nyelvét másfél évezredre Nyugat egyetemes nyelvévé tette, melyben annak egész szellemi-történeti élete kifejezést nyert", mondja Komis Gyula.

1 Az összes európai népek irodalma a latinból táplálkozott, nálunk a latin nyelv valósággal nemzeti nyelv volt. A mult szellemi életével foglalkozó ember latin nélkül el nem lehet. „Ha a mai kultúra alapjait meg akarjuk érteni, és Európa magasabb szellemi életében részt venni, szükségünk van olyan emberekre, kik műveltségüket az antik forrásokba való elmélyedés útján szerezték", mondja a kérdés egyik legalaposabb ismerője, Kornis Gyula.

2 Mindkét klasszikus nyelv értékes művelődési anyagot és formális képzést nyújt. Azonban ki tagadhatná, hogy az általános műveltséghez az élőnyelvek ismerete is hozzátartozik és hogy a főiskolai tanulmányokra való előkészülés szempontjából mérhetetlen fontosságú az élőnyelvek ismerete. Tudományos működés, tudományos működésre való előkészület élőnyelvek ismerete nélkül lehetetlen. „Finn-ugor nyelvünk elszigeteltségénél fogva legalább két modern nyelv megértése reánk magyarokra nézve a magasabb műveltségnek úgyszólván nélkülözhetetlen feltétele."

3 A modern korban a műveltség anyaga annyira megsokasodott, hogy egy iskolafajban nem lehet valamennyit beleszorítani. Szükséges, hogy egy művelt népnek legyenek olyan emberei, kik a műveltség ősi forrásához térnek vissza, de szükség&s, hogy mentől többen legyenek, akik a modern nyelveket és irodalmakat is ismerik. Hozzátartozik a műveltséghez, nélkülözhetetlen a tudományos munkássághoz, elszigeteltségünkben, nyomorúságunkban végtelenül fontos nemzeti szempontból is. Ellenségeink aknamunkáját nem tudtuk visszaverni, ellensúlyozni a világháború előtt és után csak azért, mert azok, kik erre alkalmasak lettek volna, nem tudtak eléggé idegen nyelveket. Ezen a téren még mindig igen sok a tennivaló. A nemzetközi érintkezés is egyre nagyobb lesz. A magyarság érdeke követeli, hogy mentől nagyobb választéka legyen azokban, akiket nemzetközi kongreszszusokra, tárgyalásokra ki lehet küldeni. El tudjuk-e képzelni pl. hogy Apponyi Albert azokat a megmondhatatlanul nagy szolgálatokat meg tudta volna tenni nagy nyelvtudása nélkül. Nagy ideális és gyakorlati célok döntöttek abban, hogy művelődésünk nyelvi anyagának azon részében, melyet a kultúra folytonossága, a nemzeti szempont nem tart elengedhetetlenül szükségesnek, változás történjék. De nem történt-e ezáltal színvonalesés, vetődik fel a kérdés. Egész nyugodtsággal állíthatjuk, hogy nem. 1 Magyarország közoktatásügye a világháború után, 95. 1. 2 Kultúra«és politika. 119. 1. 3 Kornis Gyula : Magyarország közoktatásügye a világháború óta. 96. 1.