Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1927
A francia nyelv a reálgimnáziumban, Iskolánkban az 1924—25-iki tanévtől kezdve a jelen tanév befejezéséig mélyreható és fontos változás történt. Az 1924-iki középiskolai reform és az intézet kegyurának elhatározása következtében intézetünk átalakult reálgimnáziummá. Ennek az átalakulásnak legszembeötlőbb ténye, hogy a magyar középiskolába mintegy 70 évvel ezelőtt rendes tárgyként felvett görög nyelv és irodalom helyébe a mi iskolánkba a francia nyelv és irodalom lépett. A változásnak fontos okai voltak. Megértésükhöz kell foglalkoznunk kissé a középiskola céljával és eszközeivel. A középiskola célja, mondja a legújabb utasítás, „hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye." Milyen eszközökkel, milyen tantárgyakkal érheti el az iskola ezt a célját, az erkölcsileg, értelmileg művelt ember kialakítását, mi legyen a középiskola tananyaga ? A középiskola tanítási anyagát századok tapasztalása, elméleti megfontolás után állították össze. Az iskolai oktatás a maga lélekművelő működését, vagyis az akarat erősítését, az értelem fejlesztését, az ízlés nemesítését olyan anyagon végezheti, mely általános érdekű, melyben nem lehet különbség művelt és művelt ember között. Ezek az évszázados tapasztalatból, sok-sok megfontolás útján megállapított tanulmányok a következők: a vallás, a nyelvi és történelmi tanulmányok, a művészet, a természettudományok. Ami újítás van iskoláinkban, az főkép a nyelvi tanulmány terén található, ezért fejtegetéseink során főkép mi is ezzel foglalkozunk. A régi gimnáziummal elválaszthatatlanul összeforrott a latin és'görög tanulmány. A latin nyelv az európai művelődésnek az eszköze és hordozója volt a 19-ik század elejéig. Még ott is, ahol gazdag nemzeti irodalom fejlődött, mint pl. Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Angolországban, a nemzeti nyelv csak mellékes volt. A jelenkor kultúrájának alapja a latin-görög műveltség volt, mely magába szívta a régi (feniciai, egyptomi, babyloni) kultúrák értékesíthető elemeit. A latin és a latinba felszívott görög kultúra volt az, mely megalapozta, éltette az európai népek kultúráját. Ennek a művelődésnek fellendülése a XV. században adta meg azt az erős lökést az európai művelődésnek, mely néhány száz éven keresztül többet, nagyobbat hozott létre, mint azelőtt évezredek. A latin nyelv oly mély gyökereket eresztett valamennyi újkori^nép [kultúrájába, hogy nem tanítása olyan iskolában, amelynek célja az általános