Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1921

IV. Károly Szivet hozott trónjára, s a szíve ölte meg őt . . . Mert gyilkos volt a kór, mely orvul meglepte a legszomorúbb sorsú számüzöttet ; de gyilkosabb volt a bánat, mely ott rágódott királyi szívén ; kegyetlenebb a hálátlanság, mely fájó hontalanságba kergette népeinek szerető atyját ; sajgóbb a seb, melyet keserű csalódásainak kinzó emlékei élesztettek ; emésztőbb a gyötrő aggodalom, mellyel ártatlan kis gyermekeinek jövőjébe tekintett. Ennyi méltatlanságot zokszó nélkül tűrni csak nagy lélekkel lehet ; de ennyi szenvedést elviselni nem bir az emberi kebel. Ezért szűnt meg a legnemesebb szív dobogni. Királyi erényekkel jött. Magával hozta üde fiatalságának erejét, rugékonyságát, bizó optimizmusát. Lelke mélyén az őskeresztény hitvallók katholicizmusa izzott. Hitét átélte, s kitartott mellette az aranykoronától a töviskoszorúig. Tiszta családi szentélye élő példaként ragyogott nemzete előtt, s megmutatta egyetlen útját a faj felemelkedésének s korhadt társadalmunk újraszületésének. Helyes érzékkel felismerte szociális átalakulások közt vajúdó korunk megváltozott szükségleteit, s az elégedetlenkedő tönegek nyomorúságának enyhítésével, jogkilerjesztéssel, az állami élet keretein kívül szorultak bevonásával akarta elejét venni a fenyegető forradalmi mozgalmaknak. Alattvalóit lebilincselte nemes egyszerűségével, vonzó közvetlenségével, mig katonái előtt a személyes bátorság példájával tündökölt. A népek öldöklő testvérháborújának közepette is a béke olajágát hordozta kezében, s a nyugodt, zavartalan nemzeti fejlődés útjait kereste. De a Gondviselés vértanúnak szánta. Nem volt tragikus hős, mert nem volt benne igazi vétség. A történetíró talán hibájául rója fel, hogy válságos pillanatokban, nagy elhatározások perceiben sokszor inkább jó szívének sugallatára, mint a hideg ész tanácsára hallgatott. Hogy az irgalmasságot, a szeretet keresztény parancsát többre becsülte, mint személyes érdekeit. Talán gyengeségnek mondják jellemében azt is, hogy nagyon bízott az emberekben. Jóakaró, szerelni tudó és szeretetre vágyó lényét kivetítetle környezetére, népeire, s a tisztaszivüek ártatlan jóhiszeműségével hitt azoknak is, akik hizelgő tanácsok