Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1921

leple alatt szomorú végsor.sát készítették elő. Mindezek kisebbíthetik rövid uralkodásának érdemeit, de annál szebb világításba helyezik emberi nagyságát, szándékainak tisztaságát, jellemének, egyéniségének nemességet. 4 A magyar történelem lapjai mint fájdalmas Ígéretet jegyzik fel uralkodását. Négyszáz év után az első és egyetlen uralkodónk, aki szakítva a családjába gyökerezett balitéletekkel, egészen megértette nemzetünket, magáévá tette, átérezte sajátos magyar vágyainkat, s lelkében maga is továbbszőtte legszebb, legféltettebb álmainkat. Tudta, hogy a koronázás tényével személyében a magyar öncélúság, a nemzeti függetlenség hordozójává lett, s ebből a nemes meggyőződésből fakadtak a szent korona országainak épségét, jogos határainak visszaszerzését célzó, de elnyomottságunk, tehetetlensé günk, viszálykodásunk miatt meghíusult visszatérési kísérletei is. Nemzeti királyunk akart lenni. És mégis mintha azt akarta volna a sors, .hogy ez a nemeslelkű, megértő magyar király bűnhődjéK a félrevezetett ősök ballépéseiért. Csak őt érte az a legigazságtalanabb méltánytalanság, hogy elveszítette trónját és koronáját ; hogy elűzték a hazai földről, s koldúskenyéren, rabságban tartották, hogy a legaljasabb, legnemtelenebb rága'makkal szennyezték be nevét, és fájdalmas elmúlása után sem engedik fáradt testét hazai földben megpihenni. Legyünk igazságosak a mi halott királyunk emléke iránt. Ne tekintsük szomorú sorsát bünhődésnek. Áldozat volt az ő szenvedése és halála ; váltság és engesztelés a mi sok botlásunkért, nemzeti hibáinkért, bűneinkért. Miként Zrínyi, a szigetvári hős, úgy kérte a mi jóságos királyunk is végső napjaiban a Mindenhatót, fogadja el tőle népéért kegyesen ezt az áldozatot. így az ő csendes martyriuma egészen beleolvadt a magyarság évezredes szent erkölcsi hagyományába, s a Zrínyiek, Rákócziak és Széchenyiek áldozatával együtt örök forrása marad a nemzet életének s virágzásának. S talán még mi is. mai magyarok, akik őt elűztük megérjük azt az időt, amikor a sápadtarcú vértanűkirály elhagyhatja szomorú hontalanságát. Amikor már tisztán és ártatlanul áll az ő nemes alakja minden magyar előtt. Virágesővel és könnyekkel fogadjuk majd őt, mint a rodostói nagy számüzöttet. Porladó szívét szeretettel öleli magához az édes hazai föld és hamvaihoz elzarándokolunk sirni és remélni. Bánhegyi Jób.