Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915
11 a vasárnapi és ünnepi szentbeszédek, amelyeket a templomban tartottunk. A háború elejétől fogva részt vettünk a pápai kórházakban elhalt katonák temetésén felekezeti különbség nélkül és énekkarunk gyászénekkel és imádsággal adózott az elhunyt hősök emlékének. Azonkívül mind a mult, mind a jelen karácsony estéjén sebesült katonáink számára, akik gimnáziumunkban voltak elhelyezve, karácsonyi ünnepet tartottunk, amelyen az igazgató magyar, Blazovich Jákó tanár pedig szláv nyelven mondott beszédet és a katonákat megajándékoztuk, az ifjúsági énekkar pedig karácsonyi énekeket zengedezett. Az igazgató több alkalommal az egész ifjúsághoz beszédet intézett, hogy őket áldozatkészségre, kötelességtudásra és kitartásra buzdítsa. A tanárok arra törekedtek, hogy az egyes tantárgyak keretében is az előadásokat a nagy eseményekkel összefüggésbe hozzák. Legjobban tehették ezt a magyar nyelv, földrajz, történelem és hittan tanárai. A magyar nyelvi olvasmányok megválasztásában ez a szempont vezérelt bennünket. A magyar dolgozatok között voltak háborús tárgyúak a mult évben úgy, mint a jelenben. (Levél a harctérről, Harctéri elbeszélés, A háború költészete, Beszéd a hadba induló katonákhoz, stb.) Kelemen Krizosztom összegyűjtette tanítványaival a háborús népdalokat. Már a mult iskolai évben, midőn besorozott tanítványaink 1915 május 7-én az intézetből távoztak, számukra bucsuünnepélyt rendeztünk, amely alkalommal az igazgató és Blazovich Jákó tanár mondottak beszédet. Ugyancsak a jelen iskolai évben is 1916 május 20-án besorozott ifjaink az Ur asztalához járultak, amely után az igazgató a templomban a következő beszédet intézte hozzájuk : Kedves Fiaim ! Mindnyájan emlékeztek arra, hogy most egy éve ezen helyről búcsúbeszédet intéztem azon tanítványainkhoz, akiket a hazafias kötelesség fegyverbe szólított. Azóta egy nagy eseményekben gazdag esztendő repült el fölöttünk, melynek emlékeit soha elfeledni nem fogjuk. Azóta sok magyar vér öntözte a csatatereket, sok új sirhalom emelkedett, sok köny hullott, sok siralom és panasz szállott a mindenható Istenhez, sok aggodalom gyötörte a hazáért aggódó sziveket, de legyen hála a Gondviselésnek, e szenvedések és megpróbáltatások súlya alatt el nem csüggedtünk, mert katonáink hősiessége csodákat müveit és olyan dicsőséget szerzett a magyar névnek, mely méltó arra, hogy a történelem múzsája aranybetükkel jegyezze föl a história lapjaira.