Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

12 Ki hitte volna egy évvel előbb, hogy a haza újabb áldozatot kiván fiaitól és a hadba vonuló tanítványainktól való búcsúzás ismétlődni fog? Talán szomorkodjunk, talán elcsüggedjünk és az isteni gondviselésben kételkedjünk? Nem, kedves Fiaim, ezt nem tesszük. Épen ellenkezőleg! Sem nektek, kedves hadba vonuló fiaink, nem szabad csüggedt lélekkel ezen intézetből távoznotok ; sem nekünk, akik benneteket a nagy és nehéz útra bocsátunk, nem szabad e búcsúzást fájdalmassá és keserűvé tennünk. Igaz ugyan, hogy a tőletek való búcsúzás nem könnyű és szivünket szomorúsággal tölti el, de éppen azért rendeztük e búcsúzást az Isten házában, hogy a hit megszentelje és megenyhítse az elválás fájdalmát és a jövő miatti aggodalmat. Azért, kedves fiaim, nemcsak mint igazgatótok szólok hozzátok, hanem mint az Isten szolgája is, akinek az a hivatása, hogy az Ur Jézus példájára letörölje a könyeket, vigasztalja a szomorúakat, bátorítsa a csüggedőket és üdvös tanácsokat adjon azoknak, akik az élet nehéz küzdelmeire készülnek. Fogadjátok jó lélekkel szavaimat ! Lehet, hogy utoljára szólok hozzátok. Tudjátok azt, hogy nevelésünk vezéreszméje mindig a vallásosság volt. Szent Benedek, nagy alapítónk, szent kötelességévé tette fiainak, hogy az ifjúságot mindenkor igaz vallásos szellemben neveljék. Imádság szentelje meg a munkát, a hit adjon alapot a tudománynak, ihletet a művészetnek, a vallásosságból fakadjon minden nemes erény, melyek az embert itt a földön és a síron túl boldogítják. Hallani fogtok más elveket, sőt hallani fogtok a hitet gyalázó és gúnyoló szavakat, léha, erkölcstelen nézeteket, de meg ne tántorodjatok ! Mennél szilárdabban ragaszkodtok a hithez, annál jobban fogjátok tapasztalni a mindenható Isten áldásos segítségét még a legnagyobb küzdelmek és szenvedések között is: a lövészárokban, a golyók süvöltése, az ágyuk dörgése között és azt az erőt és elszántságot önti szivetekbe, amelylyel egykor a vértanuk ezrei voltak fölvértezve a római amfiteátrum arénáján a kiéheztetett vadállatokkal szemben. Jelszavatok legyen : Si Deus pro nobis, quis contra nos ? A második örökség, melyet az iskolából magatokkal vigyetek, a hazaszeretet és az ebből folyó kötelességérzet. Hazát szeretni szóval és ékesszólással könnyű dolog, de megtenni azt, amit a lelkiismeret és kötelesség parancsol, ez az önfeláldozó hazaszeretet, mely csak nemes lelkek tulajdona. Ennek a tettekben nyilvánuló hazaszere-