Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

10 piaca : rászoktat bennünket mindenféle raffinált élvezetre ! A szó szoros értelmében úgy kapatja rá cikkeire az élvezetvágyó s élvezetért költséget és fáradtságot nem sajnáló embereket. Gondoljunk csak a lapokban megjelenő hirdetésekre, vagy az ingyen adagokra és ingyen dobozokra, amelyekkel a gyárosok egy-egy új cikküket a közönségnél „bevezetik" s az élvezetek egy újabb láncával csatolják őket magukhoz. Csoda-e, ha aztán olyan élvezetvágyó^k vagyunk mindannyian ! Csoda-e, ha hallani sem akarunk lemondásról, önmegtagadásról, mikor annyi élvezettel kinál az élet ! Csoda-e, ha százszor is meggondoljuk, mig az erkölcs és becsület érdekében valamire is rászánnók magunkat, mikor ez rendesen oly sok áldozattal jár? Csoda-e, ha terhes nekünk minden kötelesség, hisz annyi élvezetalkalmat szalasztunk el miatta ! Csoda-e, ha nem tudunk nemzeti létünk érdekeért lelkesedni s áldozni, midőn az anynyira akadályoz bennünket abban a nagy vágyban, melynek élvezetvágy s életörömök keresése a neve ! Ezért kedves nekünk a kultura ! Ezért, mert annyi élvezetforrást talált fel számunkra . . . Egyben ez az élvezetvágy nagy elégedetlenségek táplálója és terjesztője az emberek között. A sok élvezet sok pénzbe kerül. Akinek nincs módja sok pénzt gyűjteni, az akadályozva van a világ örömeinek élvezésében. Tehát elégedetlen lesz. Akinek pedig van módja benne, az nem is szalaszt el egy alkalmat sem, hogy pénzhez jusson, vagyonát gyarapítsa, anyagi javait növelje. Semmit sem tenni ingyen. Semmit sem végezni önzetlenül. Semmire sem vállalkozni, ami anyagi haszonnal nem jár. Semmiféle felfogás által magunkat a javak halmozásának munkájában háborgatni nem engedni ! Az anyagi javakért minden áldozatot meghozni ! A vagyon gyarapítása végett mindent megengedettnek tartani és a legszentebbnek ismert erkölcsi és becsületi kötelezettségeket is áthágni miatta : ezek önző korunk jelszavai. Ezek a pénz szolgaságában nyögő modern emberek életelvei ! Szomorú életelvek, tragikus jelszavak. Utánatok futnak lélekszakadtan rabszolgáitok s nyugalmuk, minden boldogságuk feláldozásával szolgálnak benneteket ! S ha még csak a maguk boldogságát áldoznák fel e telhetetlen önérdeknek ! Feláldozzák azoknak a millióknak nyugalmát és jóllétét is, akiket a kenyérkereset szüksége hozzájuk hajt. Akiknek munkáját kellőleg nem viszonozzák, akiknek nehéz sóhajtásait a pénz csörgésétől nem hallják. Akiket a kultura áldásaiban részesíteni nem igyekszenek ... A kultura csődje ez valósággal !