Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

11 Nem teszi boldogabbakká az embereket, hanem agyon hajszolja cél és értelem nélkül. Mindenütt boldogság után kutatva, mindenhez a boldogság utáni mohó vággyal kapva : s nem találva mást, mint múló örömöt ; nem bukkanva másra, mint újabb csalódásra, még kiáltóbb boldogtalanságra. Az a gazdasági rendszer, melyet az önző s anyagi érdekeik után szaladó emberek oly nagy örömmel fogadtak ; amelyről eleinte úgy látszott, hogy általános boldogságot, a szenvedések és nyomor végleges kiirtását fogja eredményezni : a munkás-osztályban még nagyobb nyomort s még tehetetlenebb boldogtalanságot szült, mert a túlvilági élet boldog reményét is kiirtotta szivükből. A szabad verseny elve úgy jött közénk, mint amely megszünteti a különbséget ember és ember, gazdag és szegény, munkás és munkáltató között, hiszen mindenki felküzdheti magát — mondotta. A valóságban pedig a társadalmi rétegeket még jobban elkülönítette egymástól. Az emberekből teljesen kiirtotta mások sorsa iránti részvétet s oly lelki eldurvulást szült, amely semmiféle eszközt és módot sem sajnál, ha arról van szó, hogy a maga anyagi és üzleti érdekeit versenytársával szemben biztosítsa. Igen ! Szájunkon hordozzuk a humanizmust ; megértő szivet fitogtatunk mások bajaival szemben. De ez csak akkor van, amikor a divatnak akarunk hódolni, amikor jószívűségünket piacra akarjuk vinni. Azt mondjuk, hogy a közlekedő technika nagy haladása közelebb hoz egymáshoz bennünket. Bizony ez csak a távolság okozta nehézségek leküzdését jelenti. A gazdasági kérdés ezzel szemben sokkal nagyobb ellentéteket szít az egyes nemzetek közt csak úgy, mint az egyes emberek között. Ez okozza a háborúkat; ez kerget forradalomba egész néposztályokat. Ez adja a vándorbotot a nemzetek fiainak kezébe ! Ez hozta újra világunkba a nemzeti eszme és hazafiúi érzelmek csődjét, amikor arra tanította az embereket, hogy „Ott a hazám, ahol jól megy a sorsom"... Ez a gazdasági kérdés az oka, hogy manap társadalmi együttműködés a szó nemes értelmében alig van. Mindenki a maga érdekeit keresi. Késhegyre menő harcokban foszlik az egység s a látszólagos nagy szervezetek közönséges érdekszövetségek — legalább jórészt ilyenek. Ezért nem is boldog a mai ember ! Még olyan boldog sem, mint a régi idők odúkban lakó, ruhára, tisztaságra, egészségre s kényelemre nem is gondoló emberei voltak. Az élet bajai csak úgy meg vannak ma, mint azelőtt voltak. S amennyiben mégis kisebbek, kisebb az emberek türelme is, mert Isten kegyelme, a túl-