Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

29 annak, ha jó megfigyelőképességre sikerült szert tennie, de a fejlett érzékek különösen a természet élvezéséhez segítik; összhangba hozzák életét az ifjúnak mindazokkal, akiknek mesterségét tanulta. Neveli mindez az önbizalmat. Nagy türelemre és mások munkájának nagy megbecsülésére teszi képessé s nagyban gazdagítja élettartalmát ; hiszen az a gondolat vezeti és neveli, hogy ő többet tud, mint mások. Hogy ő egyedül, másoktól függetlenül is boldogulni tudna, hiszen életszükségleteinek fedezésére mindenféle képességekkel ellátta magát ! Hiszen annyi mindennek lefolyásáról és létezéséről vehet megfigyelő képességével tudomást a maga, a társadalom és a természet műhelyében, amiről a legtöbb alvajáró embernek fogalma sincs. Bizony, ha valaha, hát manap értékes dolog a külső ügyesség s a finom megfigyelő s következtető erő, mert az élet versenye mindig nehezebb feladatok elé állítja az embereket, ahol az ügyetlen és lassan gondolkodó ember nehezen boldogulhat. Pedig — sajnos — azt kell tapasztalnunk, hogy az iskolák legjobb tanulói s legtehetségesebbjei : azok a leggyámolatlanabbak. Persze, mert az elmerült szellemi munka nem gyakorolja s ügyesíti az érzékeket . . . Mindenesetre nagy ez a kivánalom-halmaz, amelyet itt kifejtettünk. Talán nem is mertünk volna néhány évvel ezelőtt még gondolni sem arra, hogy ifjúsági mozgalomtól ennyit lehessen várni, hogy a mai nehéz viszonyok között legyen olyan nevelési eszköz, amely annyi követelésnek tud eleget tenni, annyi nehézséget leküzdeni s egy kényelmes, szellemileg meg erkölcsileg olyan válogatós fiatalságot magának megnyerni s egy szebb élet érdekében harcba állítani tudjon . . . De ma, midőn a cserkészet ismerős körünkben ; midőn már megtörténtek az első próbák ennek a külföldön annyira bevált mozgalomnak a meghonosítására. Midőn látjuk a fiuk szivében s gondolkodásmódjában előidézett változást, mihelyt, egy jól szervezett és lelkiismeretesen vezetett cserkész csapatban helyet és kiképzést kaptak . . . Most már nem félünk és nem kislelküsködünk. Nem a modern pedagógusok érthetetlen aggódása vezet már bennünket. Nem azon törjük fejünket csupán, hogyan tegyük az ifjúság munkáját minél könnyebbé, hanem azon vagyunk, hogy ember legyen belőlük. Jó és derék ember. S mindent meg merünk tenni — ha látszólag nehéz is — ezen nagy cél érdekében, csak arra vigyázunk, hogy okosan, a gyermekben működő erők felhasználásával hajtsuk végre a munkát. S mindig számoljunk az egyénisé-