Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

28 még pedig öntudatosítva ezt magukban az ifjakban is ; részben pedig azon, hogy életük más örömökkel legyen kitöltve. Jaj de fontos ez is ! Ne csak irtsunk és eltávolítsunk ! Ne csak raboljunk ügyesen az ifjú szivekből, hanem adjunk nekik jobbat ! Nyissunk számukra új örömforrásokat. — Mert örömöket és élvezeteket nagy akarati edzettséggel lehet csak elhagyni nemesebb érdekekért. Ezt, mint láttuk, az ifjaknál megpróbálni is felesleges. Nekik adjunk új örömöket, pl. a természet örömeit, a munka kellemességeit ; a társas együttműködés ezernyi kellemességeit, a testi-lelki korrektség boldogító érzését. És ezt is mind tudatosan élvezzék a fiuk, hogy kifejlődhessék a meggyőződés bennük, hogy amazok nélkül is lehet tömérdek öröme életünknek ! A mozgalom legyen úgy szervezve, hogy az iskolának kezére járjon. Tehát nevelje a tekintély tiszteletét, a tudás vágyát, a haza szeretetét, az engedelmességet egyaránt a tanulókba. Legyen helye benne a gyengéknek, találjon benne teret magának az erős: akár testileg, akár szellemileg gyengébb vagy erősebb is valaki. Nyisson tehát tért a képességek érvényesülésének, hogy még a legtehetségesebb előtt is legyen mindig valami, ami foglalkoztatja s munkára sarkallja, de azért a gyengébbek is érezzék, hogy itt ők sem feleslegesek, hogy rájuk is szükség van. Mert csakis így várható, hogy kedvvel vegyen részt a mozgalomban ; hogy átengedje magát a nevelésnek ; hogy önbizalom töltse el szivét. Végül nem utolsó kívánság egy ilyen célú nevelési segédeszköznél az sem, hogy az ifjúság egyoldalú szellemi és tudományos nevelésével szemben ügyességekre, mesterségekre és jó megfigyelő tehetségre tanítsa, vagy legalább buzdítsa és segítse őket. Említve volt, hogy az a nagy kényelem és munkabeosztás, ami egy fejlett társadalmi életben van, mily sok velünk született képességet hágy kifejlődés nélkül, melyek egy kevésbbé finomkodó, de nagyobb egyéni önállóságot biztosító társadalmi létben mind életünk értékei közé számítottak volna. A mai élet nagyon egyoldalú embereket nevel. Csak egyes pályákra képesít. S mennyiszer megesik, hogy helytelen pályaválasztás miatt az élet hajótöröttje lesz olyan ember, aki számos más pályán értékes tagja lett volna a társadalomnak, — de nem mer az új életnek nekivágni. A nagy egyoldalúság ellen küzdeni kell. Nem szórakozott és mindenbe beleszagoló, mindenhez kapkodó, hanem szépen fejlődött emberekre van szükség, akiknek vagy világismeretük és ezzel van fogalmuk az emberi élet különféle alakjairól. Az iskolában is hasznát veszi