Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

24 pesti ember rengeteget tudott Angolországról — mert arról olvasni szokott, de nem ismert Budapesten igen-igen sok nevezetességet, miket az angolok is eljönnek megnézni ! „Meg akartam — irja Szini Gyula angolja — tőle egyetmást tudni Budapestről. — Az önök vágóhídja — kezdtem — nagyszerű. — Sohse láttam még — felelte meglepetve —, nem vagyok mészáros. — Az óbudai hajógyár kitűnő. — Soha életemben nem láttam, — felelte. — A káposztásmegyeri vizmü igazán elsőrangú. — Még a tájékán sem voltam soha. — A kőbányai sertésólak nagyszabásúak. — Ezt se láttam még, amióta élek. — Az újpesti vashid meglepett. — Nem is tudtam, hogy Újpesten vashid van ! — felelte. — A vizafogó érdekes. — Mi az ? — kérdezte. — De hiszen ön nem ismeri a saját szülővárosát ! — fakadtam ki. — Ön születése óta lakik ebben a városban és én egy hét óta többet láttam belőle, mint amennyitön egész életében..." (Szini Gyula : Angolok Budapesten.) Bizony így van ! De mindenesetre élhetetlenségre vall. Biztosan tudom, hogy számtalan fiú végez a pápai gimnáziumokban ; számos tanító és tanítónő kerül ki a három képzőből, de ezeknek nagyrésze nem is sejti pl. a pápai vízvezeték nevezetes és párját ritkító berendezését, hogy t. i. Tapolczafőről magától jön be a városba a kitűnő forrásvíz ! Persze, annál kevésbbé vesznek tudomást társadalmi mozgalmakról, a körülöttük lefolyó emberek életéről, bajairól és szenvedéseiről ; a város gazdasági, ipari, kereskedelmi stb. viszonyairól. Szóval : nagy szükség lenne helybeli és nemcsak testi, hanem szellemi kirándulásokra is, éppen a mai ember egyoldalú ismeretszerzés-módjának egyensúlyban tartására s megfigyelő képességeinek fejlesztésére. Legyen elég ezekről a reformmozgalmakról. ^JJgy hiszem, egyetértünk abban, hogy az említett egyoldalúság mindegyikben meg van. De még ha valamennyit felkaroljuk és az ifjúságot mindegyikbe belehajtjuk is, akkor sem biztosítjuk azoknak a hiányoknak a pótlását és szükségletek kielégítését, amelyekre