Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

25 előzőleg rámutattunk. Pedig a legnagyobb hiba volna az iskolai életen kivül, még ennyi mindenféle hatásnak tenni ki a tanulókat. Csak még félszegebbekké válnának. Még idegesebbek, szórakozottabbak, fegyelmezetlenebbek lennének. Egységes életfelfogás, erős akarat, valamely téren való nagy alkotás lehetősége — még nehezebb lenne ! Pedig még mindig nem nyújtottunk alkalmat nekik pl. az önzetlenség gyakorlására. Nem óvtuk bennük a hazaszeretet fontos érzelmét, nem óvtuk őket a szellemi gőgösség, az elpuhultság ellen stb. * Annyit láthatunk az eddigiekből, hogy a felmerülő társadalmi körülmények válságba sodorták a modern embert, aki nehezen tudja emberi egyensúlyát megtalálni. Ennek a kétségkívül nem kívánatos és helyeselhető állapotnak szomorú hatásait az eddig próbált nevelési eszközök csak egyoldalúan próbálták javítani. Nagy számuknál fogva egységes hatást az ifjúságra kifejteni nem tudnak. Ha tehát helyes az a megállapításunk, hogy a bajokon segíteni kell, «kkor az eddigi reformtörekvéseket ilyenekiil el nem fogadhatjuk. Ha — legalább részben — az ifjúság érdeke azt kívánja, hogy az életre másként készítse elő az iskola, mint történt eddig ; ha csakugyan vannak tehetségei, melyeket az iskola nem gondoz és fejleszt még most sem : akkor azt kell kimondanunk, hogy új, egységes és ezen feltételeknek megfelelő nevelő-eszközt vár az iskola. S talán nem hiába! Próbáljuk ezek után megállapítani, milyennek kellene annak a nevelési segédeszköznek vagy mozgalomnak lennie, mely az iskolának csakugyan segítője lehetne a mai viszonyok közt ? Igaz, ilyen elméleti megállapításnak nem sok értelme van a gyakorlat szempontjából. Nem sok értelme van különösen akkor, amikor szó sem lehet arról, hogy ezt a mozgalmat mi teremtsük meg, mi alakítsuk meg kedvünk szerint, mint vagyunk mi a cserkészettel, amelynek múltja s kifejlett szervezete van. De azért lesz haszna a mi megállapításainknak. Mert minél jobban fog egyezni ezen eszmei kép a cserkészettel, mint valósággal, annál jobban bizhatunk a cserkészetben ; becsülésünket annál jobban megérdemli s annál inkább rajta lehetünk, hogy megvalósuljon. Lássuk tehát ! Minden vállalkozásnál az a legfontosabb, hogy meggyőződésből és lelki szükségletérzetből fakadjon s ne legyen csupán divat ; vagy hogy ne fejlődjék az csupán külső körülmények hatása alatt.