Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912
4 állítja fel az iskola a tekintély elvét, ha a tekintélyt a gyermek otthon nem tanulja tisztelni, mert kezdettől fogva ellenmondást nem tűrő zsarnoka a családnak. Még nagyobb a veszedelem, ha a szülői ház tapintatlanul bírálgatja az iskola nevelői eljárását, vagy elhallgatja, sőt helyesli gyermekének ilynemű, még kevesebb alappal biró eljárását. Minden munka, minden vésővágás hiába történt azon a gyermeklelken, melynek szépségeit, kikristályosodó ékességeit a modern család közömbösségének vagy épen meggondolatlan rosszakaratának kalapácsa zúzza össze. Ha már most a modern család így fog csak kezet az iskola vezetőivel a nevelés közös munkájában, mit várjunk a modern társadalomtól ? Ha a család nem érzi át, hogy az erkölcs a legnagyobb életértékek egyike, talán a mai anyagias, önző társadalom megérti ezt ? Ha a család nem látja a maga gyermekével való legszorosabb kapcsolatát, talán az élet jobban fogja érezni — egyik küzködőjével a sok közül — ezt a közösséget ? Korántsem ! A tapasztalat szomorúan igazolja, hogy a társadalom nem segítője, hanem inkább ellensége a nevelő iskolának. Hogyan körül kell burkolni, hogyan el kell bástyázni azt az ifjú lelket és sajnos ! a megrontó társadalom száz és száz alakban jut hozzá már akkor, mikor hatását még az iskola jótékony munkája rontogatja. Az utca a maga piszkos levegőjével, a szenzációhajhászó újságok, az ember érzékiségét cirógató könyvek, a színpadokon megjelenő erkölcstelen darabok, a mozgószinházak idegizgató filmjei mind-mind szöges ellentétben állnak azokkal az elvekkel, melyek a gyermek lelkébe az iskola falai között vésődnek. S ha az elméletet így meghazudtolja a valóság, ez talán jó hatással van egy jóra-rosszra egyaránt hajló fiatal lélekre? Fáradságos az iskola küzdelme a nevelés terén az élet káros hatásaival szemben, de e fáradságnál százszor nagyobb az az agggodalom, mely az életbe lépő ifjút nevelői részéről kiséri. Nem rontja-e le az élet néhány nap, vagy csak néhány perc alatt azt az épületet, melyet az iskola oly nagy fáradsággal emelt s amelyet eddig is csak a legnagyobb körültekintéssel tudott megvédeni a rá törő veszedelmek ellen ? Megáll-e biztosan az a fiatal fa az élet viharában, melyet már a letüzött karó mellett is megmeghajtott a durva szél ? Lesz-e annak támasza künn az élet küzdőporondján, aki mellett sem a család, sem az iskola nem áll, csak egy éhes, a más becsületére, tisztaságára vágyó tömeg, mely természeténél fogva esküdt ellensége az iskola ideálizmusának ?
