Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

20 A magyaros iránynak a piaristák lesznek zászlóvivőivé egészen a világi színészet kialakulásáig. A latin nyelvű drámák egyre ritkulnak náluk s mig az egyik jeles írójuk, Kátsor Keresztély még fölhívja a figyelmet a francia darabokra, Péchy Domonkos szomorújátékai (Szapáry Péter és Koháry István) magyar tárgyúak és magyar szelleműek, bár nem maradtak fenn. Magyar történelmi tárgyhoz nyul a komáromi származású Benyák Albert is, aki először tanította a filozófiát magyar nyelven, és földolgozza a „Megszégyenült irigység"-ben Salamon király kedvelt históriáját. De a magyaros irány mellett a népies szellem terjesztését sem hanyagolják el ; Plautus Mostellaria-jának I. és II. felvonása közé — melyet „főképpen az asszonyi felekezet kedvéért" dolgozott át — egy népszínműbe illő jelenetet ékel igazi, typikus népi alakokkal a veszekedő falusi asszony, a zsidó korcsmáros s a tót legény személyében. Mig a történeti darabok a históriai személyek jó és rossz tulajdonságainak szinrehozatalával erkölcsi tanulságul szolgáltak, az ilynemű közjátékok szerepe a piaristáknál is inkább a mulattatás, felüdítés. Találunk azonban olyan vidámhangú, a közönséges életből vett darabokat, melyekben az irónak elsősorban oktatás, javítás a célja, bár nevetve mondja és mondatja el a szereplőkkel az igazságot. Kiváló e nemben Pállya István rendfőnöknek „névtelen vigjáték"-a, mely leleményes mesében és jóizü humorral adja elő tanácsbeli tisztségre való pályázását és felsülését két „negédes és kérkedékeny" embernek, Csörgőnek és Deáknak, akik helyett egy Szerencsés nevezetű ember lesz a szenátor. A minden áron érvényesülni akarás vall kudarcot a Háry János-féle Csörgőben és a tudományát szüntelen fitogtató Deákban, kik félreértésekkel át meg átszőtt komikus jelenetek keretébe vannak beállítva. A darabot gazdag, egészséges humor és eleven, csattanós, gördülékeny dialógusok jellemzik. Már ezen vígjátékban is van célzás korának hibájára, az idegen után való kapkodásra, „Pazarlay és Szükmarkosy" cimü darabja pedig egyenesen a nemzeti nyelv- és szokások védelmére készült. Az iskoladráma napjai azonban már meg voltak ekkor számlálva. A magyar nemzet jobbjai, látván a nemzeti nyelv és szokások nagy veszedelmét, egyre jobban érzik a világi színjáték megteremtésének szükségességét. Fejér György, ki az általa átdolgozott darabokat a pozsonyi papnöveldében adatta elő, kiadványa előszavában így ir : „vajha csak a legcsekélyebb okok lehetnénk a játéknéző helyeknek megkedveltetésére". Simái Kristóf, Endrődy