Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

21 János, Egerváry Ignác, Dugonics András és más piarista szinműirók már úgy kidolgozzák darabjaikat, hogy nemcsak az ifjúság adhatja elő őket, de szinrekerülhetnek a világi színpadon is. Mindazonáltal nem tulajdoníthatunk túlságosan nagy szerepet az iskoladrámáknak és művelőiknek a világi színjáték kialakulásában, mintha ez utóbbi egyenesen az előbbiből sarjadt volna ki. A világi szinpad megteremtése és terjedése összeesik ugyan az iskoladráma hanyatlásával, sőt teljes kihalásával, de nem az iskoladráma alakul át világi drámává. Az iskoladráma lassan-lassan elszintelenedik anélkül, hogy némi mozgalmasságkeltést leszámítva teljes életerejét átönthette volna a világi színjáték lassan izmosodó szervezetébe. Az iskolai színjáték e haladását többféle ok siettette. Ausztriában még Mária Terézia alatt, nálunk pedig 1794-ben tiltja el a kormány e játékokat, egyrészt a paedagogiai célnak szem elől tévesztése, másrészt az előadott darabok világias hangja miatt, ami bizony sem az iskolai oktatás sikerének, sem az erkölcsi nevelés nehéz munkájának nem kedvezett. Még inkább előmozdította az iskoladrámák letűnését a világi színjáték sikeres megalapozása, sőt erősödése, mert hiszen iskolai szinelőadások még az eltiltás után is fordulnak elő, bár szórványosan. De mikor a világi színészet átvette az iskolától és terjeszteni kezdte — jóval szélesebb körben — a magyaros szellemet és az erkölcsnevelő elveket, az iskola egész nyugodtan átadta neki a fegyvert, e fontos nevelőeszközt, melynek igazi talaja úgy sem az iskolaterem, hanem Thália temploma. Az iskoladráma fölöslegessé vált, megkezdődött a szinház élete, mely sokkal jobban felfogta hivatását küzdelmes kezdő éveiben, mint manapság a közönség lelkesebb támogatása mellett. Külön kell még szólnunk a protestáns iskoladrámák szelleméről. A németországi egyetemek hallgatói révén hozzánk jutott iskoladráma csakhamar nálunk is a reformáció szolgálatába szegődött ; nemcsak a latin nyelv begyakorlásának eszköze volt, hanem az új vallás szellemének erősítője is, mignem a jezsuiták át nem veszik e hathatós nevelő eszközt s előadásaik fényével fölül is múlják elődeiket. A protestáns iskolai szinelőadások egyidőre ellhallgatnak, talán az egyházi hatóságok tartózkodó álláspontja, vagy az 1562-iki debreczeni hitvallás miatt. De a 18. században újra föllendül már a protestáns iskoladráma, lehet, hogy épen a jezsuiták sikereinek nyomán. Az idők változtával azonban megváltozik a cél is. Most már nem az'új vallás terjesztése érdekében, vagyis térítői célzattal irnak, hanem nemzeti cél lebeg szemük előtt : a magyar nyelv ki-