Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

19 Erkölcsi célzata, mely különösen József lelki erejének és jellemszilárdságának kiélezésében nyilvánul, alkalmassá tette volna a darabot iskolai előadásra, de irója megjegyzése szerint nem került szinre. E néhány darab maradt fönn a pálosok iskolai színjátékaiból. A jezsuita iskoladrámákkal összehasonlítva haladást mutatnak anynyiban, hogy darabjaik magyar szellemével jótékonyan hatnak a magyar ifjúság lelkére, hisz' olyan játékok kerülnek előadásra, melyekben a tanulók is, a közönség is saját tulajdonaira ismer. Ha az erkölcsi célzat nem is oly kirívó e drámákban, mint a jezsuiták színjátékaiban, sőt épen a népies vonásokkal talán parasztossá, drasztikussá is válik néha, különösen a pajzán közjátékokban, darabjaik nevelőértékét e kor erkölcsi felfogásához kell mérnünk s meg kell becsülnünk őket a magyaros és népies szellem terjesztéseért. Sajnálatra méltó dolog, hogy a pálosok rendje is hasonló sorsban részesült a föloszlatott jezsuita-renddel, így tehát az oly szépen nekilendült népies irány termékenyítő erejével nem tudott eljutni az irodalmi életbe. A jezsuiták eltörlése után az iskoladrámák művelését a Kegyes Oskolák rendje folytatta, melyet mint tanítószerzetet nem oszlattak föl. Eleinte ők is latin nyelvű darabokat adtak elő, de Mária Terézia korától kezdve mind gyakoribbak a magyar nyelvű és tárgyú darabok a magyar érzés erősítésére és fejlesztésére. Maga Pállya István rendfőnök írja : „A magyar komédiáknak folytatására az is ösztönt adott, hogy az ilyetén magyar játékok által az ifjúság a magyar nyelvben gyakoroltassék és hogy az ifjak a merészséget és a böcsületes emberek között való tisztességes, nyájas társalkodást édes magyar nyelvünkön előadatott komédiákból szinte úgy fölkaphattyák mint az deák komédiákból". De darabjaik nevelő értékéről sem feledkeztek el ; olyan darabokat adnak elő, melyek alkalmasak az ifjúság lelkületének kinevelésére, azért ha idegenből veszik át a drámát, átdolgozzák s „megtisztítják mocskaitól", ha rászorul. így jár el pl. Dugonits András Plautus Menechmusával szemben 1766-ban. Természetes, hogy előadásaik nem oly fényes kiállításuak, mint a jezsuitákéi, hisz a piaristák nem az előkelők gyermekeit oktatták és nevelték, hanem az alsó- és középosztályéit, de működésük fontosságát épen az emeli, hogy oly rétegekben hatottak áldásosán erkölcsi nevelésükkel és a magyaros szellem terjesztésével, melyek körülményeiknél és helyzetüknél fogva erre leginkább rászorultak. 2