Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

17 got, hogy Kocsonya elzárása után új férjjel nyugodtabban élhessen. De a bíróság vizsgálata nyomán kiderül, hogy ura csak borjut "gyilkolt. Kocsonya a pletykázó asszony elverésével rekeszti be a II. felvonást. A III. felvonásban már kiterítve fekszik az asszony, aki holtra itta magát. Összegyűlnek a gyászolók, megérkezik a kántor is, de Kocsonya uram öröme még korai, mert az ordítozó kántor fölénekli a halottat, aki egészséges állapotának bizonyítására azonnal a pintes korsót kéri szegény száraz torka megöntözésére. Szegény Kocsonya Mihály újra a veréshez fordul, hogy megtorolja az asszonyon örömének búra fordulását. A magyaros nyelvű és eleven humorú közjáték mulattatásra készült, igazi okulásra szolgáló tanulságot irója sem hámozott ki belőle ; a morális célt az a darab szolgálta, melynek felvonásközeibe a közjátékot illesztették. Bár egy-két helyen vaskosabb humorral is találkozunk, írójának finomabb Ízlését mutatja azon eljárás, hogy e mulattató darab alakjait nem a legközönségesebb néprétegből, hanem a rangosabb osztálybeliek közül választotta, hogy személyeit minden lealjasítás nélkül csak nevetségesekké tegye. A zülött bocskoros Berbencze, a busuló férj, a fecsegő és iszákos asszony, a búcsúztató kántor az életből ellesett népies alakok, kiken a dráma élvezésekor elkomolyodott közönség jóizüen nevethetett. Hasonlóképen a közönség mulattatását célozta a Bakhus cimü farsangi játék, mely természetére nézve 11 lei Tornyos Péter-évei mutat rokonságot. Mig azonban ez utóbbi nem az iskolai színpad számára készült — hiszen Illei csak 1789-ben adta ki rendje feloszlatása után — tehát elő sem adták, addig a Bakhus cimü szinre is került 1765-ben Sátoraljaújhelyen. Jupiter Bakhust, mivel folyton részegeskedik és istenhez nem illő a viselkedése, letaszítja az égből és emberi sorsra kárhoztatja. Végül betegséget bocsát reá, melyben a trónjától megfosztott isten elpusztul. E bohózat, mely a Blumauer-féle travesztiákra emlékeztet, még túláradóbb jókedvtől sugárzik, mint az előbbi közjáték. A pattogó élcek, a gúnyos megjegyzések és kacagtató mondások egymást váltják benne, úgy hogy nagyon is emelhette a farsangi hangulatot. Eme jótulajdonságai mellett azonban sok drasztikus, sőt trágár vonásra is akadunk, melyek nagyban sértik a mai ember szépérzékét. Bayer József szerint alig képzelhető, hogy ily vaskos humorú darabot az iskola falai között előadtak volna. Ha a mű erkölcsi értékét tekintjük, méltán megütődhetik rajta 2