Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

16 vallásos tárgyánál fogva a nevelő értéket, mely a „szomorú játék" elnevezést bizonnyal azért kapta, mert sehol sincs benne utasítás a felvonások közben előadandó mulatságos közjátékra. Többszöri előadatását csak az magyarázza meg, hogy a pálosok rendjének alapítójáról szól. Az „Omnia vincit Amor, Polydorus et Cassandra" Borss Dánielnek latin nyelven irott darabja, mely a minden akadályt leküzdő hitvesi szeretetet állítja elénk. Polydorus (ki az iró szerint „clari in Hungaria nominis et sanguinis") Belgrád ellen indultában foglyul esik s Konstantinápolyból panaszos levelet ir az otthon maradt fiatal feleségnek, Cassandrának. Ez dolgaival mentegeti magát, valóságban azonban férfi-ruhába öltözik s férjét megmenti, mivel — mint az Argumentum megjegyzi — „verus Amor vincit omnia". Még értékesebbé teszi a darabot a hozzáfűzött Közjáték, mely csapongó jókedvével gazdag komikai érről tesz tanúbizonyságot, úgyhogy a Bakhus cimű farsangi játékot is hozzávéve, Bayer József méltán látja e két darabban a magyar vígjáték első csiráit. Az ilynemű közjátékoknak a könnyszárító görög satyrjátékokéhoz hasonló szerepük volt ; de mig ezeket a jókedv megteremtésére a tragoediák után adták, az iskoladrámák közjátékai — mint az elnevezés is mutatja — a felvonások közben kerültek szinre. Közjáték már a jezsuitáknál is fordul elő ; néha csak tableau, tánc, máskor külön darab, de a jezsuitáktól lejegyezve egy sem maradt reánk. A szóban forgó Közjáték teljes és magyar nyelvű szövege mellett egyúttal legkifejlettebb alakjában adja a közjátékot, mikor külön-külön is kerek egészet képező, három felvonásos játékot mutat be, melynek részeit a szereplő személyek azonossága mégis egy egészbe foglalja. Cimét nem tudjuk, mert Táncz Menyhért kéziratában csak „intermedium" néven szerepel, de mivel a néphumor egyik kedvelt motívumát, az asszonyok gyarlóságát csúfolja ki, Takáts Sándor az „Asszonyok Csúfsága" cimet adja neki. Az I. felvonásban Kocsonya Mihály háztüznézőbe megy Berbencze Péterhez s el is veszi ennek főkötő után vágyakozó lányát, akin több az évek száma, mint szoknyája ránca. A jókedvű Kocsonya hátán viszi el az új feleséget, „nem lévén neki ennél jobb alkalmatossága". A II. felvonás házaséletében mutatja be Kocsonyát, akinek sok kellemetlensége van az iszákosságra vetemedett asszonynyal. Hogy titoktartását próbára tegye, megvallja neki egy elkövetett gyilkosságát. Az asszony, bár hallgatást igért, kibeszéli a dol-