Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

14 tönözte a tanárokat a dráma művelésére az iskola falain belül, az részben a paedagogiai, részben a morális cél volt. Mennyire emel­hette az ifjúság ambicióját, törekvését az az eljárás, hogy a szín­padon csak a jobb tanulók szerepelhettek kitüntetésképen ! Meny­nyire nemesíthette, nevelhette a fogékony lelkeket egy-egy köve­tendő erény meglátása, fölismerése a színpadi alakokban, s minő mély gyökeret verhetett a levont tanulság, ha épen a nevelés alatt álló ifjú ajkáról hangozhatott ! Mily erősen bevésődhetett ez úton az iskola emléke a tanuló lelkébe, azé az iskoláé, mely nemcsak a száraz tudományok közlésében fáradozott, de nevelte, művelte, gaz­dagította színjátékaival is a jövő férfiait. Milyen ügyes módja volt ez az iskola és a közönség, nevezetesen a szülők között kívánatos viszonynak megteremtésére és erősebbé tételére, hisz' melyik szü­lőt nem érdekelhette fiának kitüntetésszerü szereplése az iskolai színpadon ? S ha az ifjúság ismeretekkel gazdagodott és erkölcsi nevelésében nyert ezen iskolai színjátékokból, talán a közönség sem ment haza üres lélekkel, megfelelő tanulság szerzése nélkül, ami nagyrabecsülendő abban az időben, amikor az iskolai szin­előadás szerepét nem vette át még a világi színpad. Igaz ugyan, hogy e drámák a kritika szemüvegén nézve sok kifogás alá esnek, de céljuknak mégis megfeleltek. A szónoklat és költészet tanárai oly lelkiismeretes buzgalommal készítették őket, mint akár az ünnepi prédikációkat, s ha igazi drámákká nem is lettek e darabok, a választékos nyelvet, az ügyes és gondos verse­lést nem lehet tőlük elvitatni, műveik tehát nagyon is alkalmasak voltak a művészi szavalás és finomabb hanghordozás elsajátítására, gyakorlására. Előadás végén elhangzott az ifjúság okulására az er­kölcsi tanulság és senki sem kereste, vájjon szoros összefüggésben van-e a drámával, vagy csakugyan szerinte cselekedtek-e a darab­ban szereplő személyek ? Még fontosabb követelményeket is figyel­men kivül hagyott e kor közönségének kevésbbé kiművelt izlése s ha érzett volna itt-ott néha hiányokat, csakhamar feledtette vele azokat a pazar kiállítás, melynek a jezsuiták mesterei voltak ; a görögtűz hatásos alkalmazása, a ragyogó öltözetek, a fényes dísz­letek, melyek akárhányszor külföldről kerültek hozzánk, jó nevet szereztek a jezsuita iskolai színjátéknak, melynek hatását csak emelték a színjátszók mellett szereplő táncosok, énekesek és zenészek. Idővel azonban túlzásba vitték az iskoladrámák szinrehozata­lát ; így 1725-ben egyik nagyszombati előadás 7 óráig tartott, amelynek betanítása nemcsak a tanárra róhatott nagy terhet — hisz'

Next

/
Thumbnails
Contents