Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

12 maguk elé tűztek, morális, erkölcsi volt. Szinte általános a jezsuitadrámákban a kettős cselekvénnyel biró szerkezet, mikor a második rész az elkölcsi vonások feltüntetésével allegorikus átdolgozásban újra elénk adja a már hallott történelmi, reálisztikus eseményt. E morális cél megvalósításának áldozatul hozzák az irodalmi dráma követelményeit, a következetes drámai kifejtést és megoldást, a jellemfestést, a szerkezet kerekdedségét, stb. Sokszor erőszakos is a nem nagyon alkalmas drámai történetnek a moralitás kereteiben való megtartása ; a darabból levonandó tanulság elhangzik ugyan a játék végén, de kapcsolatba hozása az előadott drámával vajmi nehéz. Máskor maguk a cselekvő személyek hazudtolják meg szavaikat, mikor épen a hirdetett nemes eszmék és elvek ellenére cselekszenek. De az előadók és a közönség hallották a követendő tanácsokat, parancsokat, ki-ki a maga módja szerint okulhatott belőlük. Szedecziásnak, Jeruzsálem királyának sorsából maga Jeremiás próféta emeli ki az erkölcsi tanulságot : „Tanuljatok Szedecziáson királyok és vegyétek sziveitekre, hogy Isten akaratján fordul meg a felségek boldog és boldogtalan állapotja ... Az igaz hit, Isteni tisztelet, jóságos élet állatja, a hűtelenség, erőszak, feslettség fonákul forgatja a királyi székeket. Elveszti övéinek, aki Istenének szegi hitét". íme az „igaz hit" ajánlása a királyoknak; érzi mindenki, hogy Jeremiás e szavai nemcsak a bibliai zsidó népnek, hanem a modern társadalomnak is szólnak. A Jekoniás cimű darabban szintén olvasható valami erkölcsi tanulság, bár a dráma kimenetele épen nincs vele összhangban. Jekoniás, Juda királya ugyan fölmagasztaltatik, hisz' már a nagy részletességű előrajz is azt mondja róla, hogy „mind Istennek, mind Embernek hive" s a darab folyamán is látjuk, hogy „erkölcs a zászlója, Isten pedig pártfogója", de a „megöregzett gonoszságu Politikus", Nabuzárdán fővezér nem bűnhődik meg, pedig gonosz tervet sző Ismael nevü „tzinkosával", Godoliás gyilkosával. A nem kielégítő drámai igazságszolgáltatás helyett jobban szolgálhatta az erkölcsi nevelést pl. annak a személynek szereplése, aki a második felvonás végén Osiást „az elokult világnak tsalárd politziájára" tanítgatta víg énekkel. Sokkal magasab színvonalon áll Faludi Ferencnek Constantinus-a, mely mint dráma is bir értékkel. Van folyton fejlődő kerek cselekvénye, mely nem elnyújtott, úgy hogy az érdeklődést mindvégig ébren tartja. Női szereplők ugyan itt sem fordulnak elő, tehát a dráma egyik szokásos motívuma, a szerelem sem szerepel ;