Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1910

6 éveken át erre az útra. Már előre örültem annak, mennyire fogtok csodálkozni, ha mindazt szinről-szinre látjátok, amikről annyiszor és oly nagy szeretettel beszéltem. De azért ne keseredjetek el, kedves fiaim, én nem vesztettem el minden reményemet. Bizom abban, hogy az olasz kormány mindent meg fog tenni, hogy a sztrájk még húsvét előtt megszűnjék, mert ilyenkor ezren és ezren szokták az örök várost fölkeresni. Olaszországra nagy érvágás lenne, ha húsvétkor az idegenek elmaradnának. Azért erősen hiszem, hogy a sztrájk az utazás előtt megszűnik". E szavak új reményt keltettek az elcsüggedt szivekben s néhány pillanat alatt a szomorú arcok földerültek. Egyik iskolatársunk már olyan biztosra vette az utazást, hogy a római fórumon a „Quousque tandem" kezdetű beszéd elszavalását igérte. A komor Bandi elmosolyodott és kijelentette, hogy ő ilyen tüntetésben nem vesz részt, mert nem akar az olasz rendőrök kezébe jutni. Osztályfőnökünk a megjegyzéseknek hamar véget vetett s látván, hogy a kedélyek lecsillapultak, a római fórumról tartott rövid magyarázatot. Reményeink valóra váltak, mert indulásunk előtt két nappal a sztrájk megszűnt és az olasz vasutasok ismét munkába álltak. Az olasz kormány nem örült jobban a békének, mint az X-i gimnázium hetedik osztályú tanulói. Leírhatatlan az izgalom, készülődés, lótás-futás a nagy utazás előtt. Végre elérkezett a nagy nap. Már jó egy órával a vonatindulás előtt mind az állomáson voltunk szüleink, rokonaink kíséretében. Mintha világjáró útra készültünk volna, úgy el voltunk látva mindennel : bőröndök, skatulyák, plaidek, esernyők halomba rakva hevertek a váróteremben. Érdekes volt látni az örömtől és izgalomtól kipirult arcokat és hallani az aggódó szülők jó tanácsait. Még néhány búcsúszó és anyai intelem hangzott el s a gyorsvonat repült a boldog utasokkal. Ott volt ám vidámság, öröm és ártatlan kötekedés ! Azt a fülkét, amelyben osztályfőnökünk holmija volt, elneveztük praetoriumnak. Egyik-másik ugyancsak csillogtatta régiségtani és klasszikus ismereteit. Általános figyelem és érdeklődés központja volt Andor, az osztály hires historikusa és geografusa. Betéve tudta már az összes állomásokat Fiúméig, sőt egy térdére kiterített mappán épen az olaszországi állomásokat tanulmányozta. Még osztályfőnökünk is tekintélynek ismerte el. Ünnepélyesen kineveztetett legátus legionis-nak.