Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1907

16 Az egyiptusi ékiratos és hieroglif forrásokra nézve elég nagy tévedésben van, midőn azt állítja, hogy sem olvasni, sem érteni nem lehet őket (I. 204.), holott a hieroglif irást már a 30-as, az ékirást pedig a 40-es években meg tudták fejteni.

1 A keleti ásatásokkal van általában leginkább hadilábon, ami nemcsak Egyiptom, hanem Babilónia és Mezopotámia történeténél is károsan érezhető. Sokkal nagyobb az otthonossága és biztossága Görögország és Róma történetének forrásai között. Az egykorú és későbbi irók, a kiválóak és azok, kik csak harmad-, negyedsorban jöhetnek számításba, mind ismeretesek előtte. És nemcsak a történetírókat, hanem a szónokokat, költőket, a szentatyákat s a régi egyházi irókat is meg-megszólaltatja. Szereti és sürüen használja természetesen Flavius Josephus műveit is. Innen származik az a biztossága, az a részletekre is kiterjedő tudása, mely a mitológiában, a teogoniában, az ősi mondák és mesék előadásában feltűnik. Müvének azonban egy hibája is ered ugyanezen forrásból ; az tudniillik, hogy a görög és római források egyes megragadóbb epizódjainak, jellemképzésre ugyan igen alkalmas, de az előadás folyamát hosszasan megakasztó mellékeseményeinek nagyon nagy teret enged (pl. II. 235.). Érdeklődésünket, figyelmünket az esemény vezető fonalától eltérítve, mellékes körülmények szemlélésére ragadja.

2 A régi kor írói mellett nagy gonddal s körültekintéssel használja a modern kor (XIX. század első felének) iróit is. E tekintetben, mint sejthetjük is már az ékiratokról mondottakból, Egyiptom és Kelet történetének feldolgozói közül többel mostohán bánt, de korántsem szolgált rá arra a leszólásra, melyben Hunfalvy János

3 részesíti. Róma és Görögország történetéhez még 1852—53-ban megjelent műveket is felhasznál (pl. I. 124., II. 291.). Kelet történetének újszerű felfogásával szemben pedig igen megokolt volt a tartózkodás. Nem legkisebb előnye valamely könyvnek, kivált, ha irója tankönyvül is szánta, vájjon milyen a felosztása. Maár azt vallja, hogy legjobb az etnografikus felosztást az időszerintivel összekapcsolni, akkor ád legjobb támasztékot az emlékezetnek s leg1 Fr. Hőmmel: Geschichte des alten Morgenlandes. (S. Göschen.) 9. 1. Bumüttw-Widmann : Lehrbuch der Weltgeschichte, I. 23. J Pl.: I. 150., 157.; II. 18., 26., 32., 177-187., 199-208. 11. 3 Uj Magyar Muzeum. 1854. I. 570—71. 1.