Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1907
14 őrzésre is. Egykorú bírálói 1 nagy elismeréssel fogadták a Bevezetést. — Ma már egyben-másban javításra, különösen pótlásra á szorulna e rész, de teljesen fennáll saját évtizedének tudományos magaslatán. Felfogását jól megítélhetjük abból, hogy az egyetemes történelem fő tárgyait hogyan jelöli meg, hogyan osztja fel. (I. 77.). 1. a politikai történelem, 2. az „erkölcsi és vallási kiművelődés" története, vagyis etikai történelem, 3. a tudományok története és 4. a szépművészetek története. E felfogásával, felosztásával nem igen van Maár sokadmagával. A 2—4. felosztási pontokat általában kultúrtörténet néven találjuk másutt összefoglalva. De Maárnak különösen az etikai részre vonatkozó megkülönböztetése jól kiemeli az ő theologikus, vagy mondjuk, moralista felfogását. Ez a jellemvonása különben élénken kidomborodik azon sorokban, melyekben az egyet. tört. hasznáról szól. Azt fejezi ki, hogy a történelem megmutatja az isteni gondviselést, mikor megtanít arra, hogy semmi sem történik vakeset folytán, hanem mindent Isten keze kormányoz. (I. 90.) E felosztásából következik azonban az a hátrány is, hogy az egyetemes történelmet megkülönbözteti a világtörténelemtől. Az egyetemes történelembe — szerinte — beletartozik minden nép, idő, hely, sőt egyes kiváló tehetségek tettei, alkotásai is ; míg a világtörténelemben csak oly események találhatnak helyet, melyek vagy az egész emberi nemre, vagy legalább több népre nézve voltak állandó és tartós változás okai. (I. 76.) Felhozott példái azonban, mint Guttenberg a nyomdának, Fulton a gőzhajónak feltalálója, mindjárt megcáfolják megkülönböztetésének helyességét. Azon állítását sem fogadhatjuk helyesléssel, mintha az emberiség műveltségi történetében az egyes személyekre, az időszámításra, a földre, amelyen az események történtek, nem kellene figyelnünk. (I. 77.) Hiszen így a fejlődő emberiséget kiragadná a földről, az időből, az egyes személyek-, embertársai közül, akikkel, ahol és amelyben élt s amelyben a kultura magasabb fokára jutott. 1 Hunfalvy János: Uj Magyar Múzeum. 1854. I. 564. — Religio, 1855. 1 526~"6s köv. 11. 2 Pl. az összehasonlító nyelvészetről, mint a történelem segédtudományáról, nem emlékszik meg.
