Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1906

8 háromféle nemét : a legelőt, mely húst, tejet és gyapjút ad, a fcjldmívelést, vagyis az emberiség táplálóját és végül a fatenyésztést, mely bort és olajat szolgáltat. A legrégibb reánk maradt Írásbeli adatok már egész rendszeres fatenyésztésről és a szaporításnak többféle módjáról szólnak, a fatenyésztés és szaporítás alapját alkotó tudományokról pedig, főleg a növénytanról, vajmi kevés említést találunk bennük. A fatenyésztés gyakorlati ismerete tehát szájhagyományokból épült föl, nemzedékről nemzedékre szállott és amelyet részben az emberi kultúra kezdetéig követhetünk. A főbb oltó, nyeső módszerek is oly régiek, hogy az oltás feltalálójának nevét sem sikerült kitudni, messze visszanyúlik ez is a történelem előtti korszakba, elvész a múltak végtelenségében. Az egyiptomiak, indusok, hinduk már kertészettel, fatenyésztéssel foglalkoztak és a facsonkítókra szigorú büntetést szabtak ; a zsidók kultúrájában az olajfa és szőlő foglalta el az első helyet. A khinaiak kertészete igen* régi, a perzsáknál különösen Cyrus alatt királyi foglalkozás számba ment a gyümölcstermelés úgy, hogy ünnepélyes alkalommal a perzsa királyok sajátkezüleg ültettek gyümölcsfákat.

1) A fatenyésztést és nemesítést a régi görög, különösen pedig római irók műveikben sűrűn említik, úgy, hogy bizonyos tekintetben a rómaiakat tekinthetjük a kertészet európai megalapítóinak. Ugyancsak ismerték az ó-kor e kultúrnépei a nemesítés különféle módjait is. Oltottak tudományos alap nélkül, sőt Theophrastus, Cato, Columella gyakorlati utasításokat is adnak az ojtásra; de, mint műveikből kitűnik, nem ismerték az oltás igazi jelentőségét, hasznát, szem elől tévesztették az oltás első alapszabályát, hogy t. i. az csak két közeli rokonságban lévő fa között lehetséges. A sokszoros csalódás, mely emiatt érte őket, elkedvetlenítette úgy, hogy utóbb kétségbe vonták jelentőségét és elfordultak tőle.

2) A római birodalom bukása után az arabok tűntek ki a gazdasági kultúra terén. Nem tudjuk biztosan megállapítani az időt, hogy mikor kezdődött az embernek céltudatos beavatkozása a természet háztartáTermészettudományi Közlöny. 1902. 209. 2) » 211.