Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1906

6 Hogy az ember természetének inkább megfelel a növényi, mint az állati eledel, bizonyítja Linné szerint az is, hogy ma is vannak oly népek, melyek csaknem kizárólag növényi táplálékkal élnek ; de ki kell jelentenem, hogy az ilyen népek nem jószántukból váltak növényevőkké, hanem a körülmények kényszerítő hatása alatt. Igaz ugyan, hogy az emberi test melegének fenntartására a növényi eledel nagyon is elégséges, de már az elpusztult szövetek pótlására, vagy újak képzésére szüksége van az embernek állati táplálékra. Az ember tartózkodási helye szerint más és más volt a mindennapi kenyér minden időben. Ahol kénye-kedve szerint vadászhatott, halászhatott, ott nem igen vetette szemét a gyümölcsre, vagy más ehető növényi részekre ; ahol pedig ez nagyobb fáradsággal és kevesebb eredménnyel járt, ott a hús mellett fontos szerepet játszott a növényvilágból nyert táplálék. Hogy első sorban az erdei fák gyümölcsei vonták magukra eltérő alakjukkal, élénkebb színükkel, sokszor illatukkal az ember figyelmét, bizonyosra vehető annál is inkább, mert az ember műveltségének ezen a fokán sokszor az állatok után igazodott, azok pedig ösztönszerűleg mohón kaptak a gyümölcsön. A gyümölcs mellett később már főzeléket, levelet, gyökeret, gumót is felhasznált az ember. Sokszor saját kárán okulva lassankint meg tudta különböztetni a mérges és élvezhető földalatti részeket, habár itt is sokat tanult még a megfigyelni tudó ember az állatoktól, amelyek gondosan kikerülik a mérges növényi részeket. Mikor már a növényeknek nemcsak gyümölcsét, hanem földalatti részeit is fel tudta használni, akkor az ilyen növényeket termeszteni is kezdte lakása közelében, hogy még közelebb érhesse a mindennapi kenyeret. Mert, valljuk meg őszintén, akkor is a könnyebb végét fogta az ember a dolognak ! Sokkal kényelmesebb a ház mellett dúsan termő fáról leszedni a gyümölcsöt, mint a sok fáradsággal és bizonytalan sikerrel járó vadászatból fedezni a szükséges táplálékot. A gyümölcsöt azonban hosszú ideig eltartani nem lehetett, különben is csakhamar egy más körülmény is útját állta a munka nélküli megélhetésnek. Az emberiség szaporodott, a fák nem adhattak elegendő táplálékot. Valószínű, hogy ekkor tünt fel az embernek a gabonafélék csoportja, amelyek termése hosszabb