Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1906

12 A növényországból származó illatszerek kevés kivétellel nagyon kellemesen izgató szerek ; nem oly erősek, áthatok, mint az állatországból származók és minden káros hatás nélkül használhatók, különösen higított állapotban. Itt is Angol-, különösen pedig Franciaország jár elül, ahol évenkint 800—1000 millió frankba kerül az illatszer. Az étel, ital mellett az önfentartás ösztönéből kifolyólag az embernek, mivel a természet meglehetős mostohán bánt vele, megfelelő öltözetről is kellett gondoskodnia, ha fenn akarta magát tartani. Az állati bőrök mellett legkönnyebben a növényországból szerezhette be szükségleteit. Egy-egy nagyobb falevél a ház befödésén kívül igen alkalmasnak bizonyult a test védelmére is. A farostokból, vékonyabb növényszárakból szőtt ruhadarab még ma is igen sok vad népnek egyetlen ruhadarabja, a termést, illetőleg magot borító finom szőrszálak pedig ma is igen jelentékeny részét alkotják öltözetünk anyagának. Mikor az ősember, megélhetését biztosítandó, állattenyésztéssel, halászattal, vadászattal kezdett foglalkozni, igen sok tárgyat ismert meg, amelyet részint maga, részint utódai számára meg akart örökíteni. Kezdetét vette hát a rajzolás és az irás mestersége. Eleinte lakása falába, kőbe, fába rajzolta meg jelekkel az illető tárgyakat, később már azt az anyagot is megmunkálta, melyre a fogalom jegyeit akarta felróni. De a durva, másrészt törékeny ásványi anyagok nem elégítették ki igényeit, olyanokkal igyekezett azokat pótolni, melyek könnyebben kezelhetők, hajlíthatok, kis helyen elférnek. Figyelme tehát ismét a növényország felé fordult, ahol a növény leveleiben és más könnyen kezelhető növényi részekben meg is találta a megfelelő iró-anyagot.

1) Ma már akkora e téren a fogyasztás, hogy egyes világlapok egész erdőket emésztenek föl évenkint. Bárhol élt és akármilyen alacsony fokú műveltséggel birt is az ember, hogy életét kellemessé tegye, gondolt már a maga, valamint lakása és környezete díszítésére, szóval kereste a szépet. E szépérzék a műveltséggel arányos, de minden fokán jellemző a népek erkölcsi világára. Legelőször arra utalja az embert, hogy x) Szutórisz : i. m. 328.