Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905

— 5 — Annál sajátságosabb e pusztulás, minthogy az állatországban nincs több oly kiváltságos csoport, mint a madarak serege. A Szentírás több helyen említi, hogy védeni kell a madarakat, mert azok is érző lények. Az első emberek, kiknek érzelmeiről tudomásunk van, megbarátkoztak a madarakkal ; a hajdankor szent papjai szent állatokat láttak bennük, az utazók és hittérítők arról értesítenek, hogy a vad népek hite szerint csapás, szerencsétlenség éri azt, aki madarat pusztít, minden idők költői pedig lelkesedést merítettek belőlük. Életük, hangjuk, repülésük, a léttel látható megelégedésük minket is fölemel és épülésünkre szolgál. Szivesen vendégszeretetünkbe fogadjuk őket, amit az emlősöktől és még inkább a csúszómászóktól és kétéltüektöl megtagadunk még akkor is, hacsak kevéssé vannak hasznunkra. Közülük sokkal több szobatársat és házibarátot választunk magunknak, mint a többi állatok közül.

1 Habár a vallások is magukban foglalják a madárvédelmet, törvények, nemzetközi egyezmények, rendeletek biztosítják számukra a nyugalmat, mégis azt tapasztaljuk, hogy apró énekeseink száma nap-nap után apad. Mi az oka tehát e sajátságos pusztulásnak? Nagyon sok oka van, de legfőbb két baj : a kultura rohamos haladása és az emberiség nagy részének szívtelensége, durva lelketlensége. A romboló erővel haladó kultura, az új alapra fektetett mezöés erdőgazdaság, mely ásóval, kapával mindent kiirt s amely lassankint minden talpalatnyi helyet lefoglal magának, épen a legértékesebb madarainknak van kárára, mert megszükíti tartózkodási helyeiket, szétrombolja fészkelő tanyáikat, kiirt minden fát, bokrot s ezzel elűzi kebléről régi lakóit. Bújdosik a nemes vad, elnémul a madárdal, életveszedelem a madárnak még halk éneke is. Hát még az ember mekkora pusztítást visz véghez legnagyobb jótevőinek seregében részint tudatlanságból, részint rosszakaratból, máskor pusztán kedvtelésből, vagy hogy nyalánkságát kielégítse. Pusztítja pedig úgy, hogy fészkeiket fosztogatja, fegyverrel jár utánuk, hálót vagy tört vet nekik. Nálunk még szerencse, hogy a hálóval való fogáson kívül más, veszedelmesebb módjai a madárpusztításnak, mint aminő a lazarra, a rocolo és a csuvikkal való fogás, nem igen vannak alkalmazásban. 1 Brehm : Az állatok világa. IV. k. 33.