Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905

— 6 — Nem elég, hogy a folyton terjedő kultura már megfosztotta a lég vándorait legbiztosabb rejtekhelyeiktől, hol a gyenge ágak, odvas fák, sövények száz meg száz madár otthonát rejtették el ; nem elég, hogy a nádasok, vizenyős helyek, erdők tarolása, pusztítása nemcsak tanyáiktól, hanem élelmük egy részétől is megfosztotta e kedves állatcsoportot, hanem még az ember közvetlenül is ellenük tör s nem veszi észre, vagy nem akarja, hogy ezzel csak saját kárát növeli. Legtöbbet pusztít el az ember télen! Vannak ugyanis olyan foglalkozások, melyek télen semmiféle alkalmazást, munkát nem találnak. Az ilyen munkanélküli emberek a legnagyobb pusztítók. Mihelyt a tél meghozza a havat s eltakarja az eddig folyton 6 készen álló táplálékot, az egyenként vagy családonként barangoló madarak nagy csoportokba verődnek össze részint a megnehezült táplálékszerzés, részint a vele járó veszedelem miatt. Alig várja ez időt az ilyen foglalkozásnélküli ember, megjelenik szemfényvesztő, orzó készletével, lépvesszövel, lószörhurkaival, alkalmas helyen csapóhálóival, elhinti csalétkeit s ha csak egy kis szerencséje van, tömegesen fogdossa össze az éhségtől gyötrött madársereget. Pedig nem kell azt gondolni, hogy csupán a rovarevö madarak érdemelnek védelmet, amelyek a tél fagya elöl meleg tájakra vándorolnak, meg kell csak figyelni a tél idején hozzánk érkező havasi és a különben magasabb szélességi fokok alatt élő madarakat, nagy csoportokban kóborolnak, minden elképzelhető növénymagot felszednek és megemésztenek. Bátran elmondhatjuk, hogy amily megbecsülhetetlen korlátozói a cinkék és harkályok a rovarvilág gyarapodásának, ép oly bizonyos az is, hogy a perje, bogáncs, vadrepce és sok más káros dudva felburjánzása egyenes viszonyban van a lépesvesszők, csapdák, tök- és bodzakalitkákkal.

1 Vándormadaraink e tekintetben még szomorúbb fogadtatásban részesülnek földrészünk déli népeinél. Olaszország áll első helyen, melynek lakói már az ó-korban tudtak lelkesülni a szép iránt s hol az esztetikai érzék, a szobrászat, zene és festészet terén Európa valamennyi népéhez képest legelőször és legjobban volt kifejlődve, ott pusztítják ma legkegyetlenebb módon a természet dalosait. 1 Természettudományi Közlöny. X. 45.