Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905

— 15 -, egészíti és csak utóbb, a hó beálltával etessünk bővebben, mert ellenkező esetben megszokják a könnyebb megélhetési módot és nem teljesítik kötelességüket, nem pusztítják a petéket, álcákat, rovarokat.

1 A nagy nyomor idején rendszeresen, naponkint többször is kell etetnünk tudván azt, hogy anyagcseréjük igen gyors, tehát gyakori táplálék-felvételre van szükségük. A háztartásban mindenféle gabonaszem, rigófélék számára fenyőmag s mindenféle aszalt gyümölcs áll rendelkezésre. A cinkék kedvelt csemegéje a szalonnabör és faggyú, különféle magok, napraforgó, bogáncs, mákfej, néhány feltört dió és mogyoró. Az olajos magvak és a zsiradék meleget fejlesztenek az állati testben, amire nagy szükségük van. Igen célszerű az olajos magokat olvasztott faggyúval összekeverni és e keveréket így melegen kiönteni az etetőkbe, amikor is az eső, hó, szél nem árthatnak annak. A szokásos kenyérmorzsa, főtt burgonya ártalmas, mert az éhező, de egyúttal falánk állatok sokat esznek belőlük, elrontják gyomrukat, megsavanyodik bennük az étel, esetleg el is pusztulnak. A fekete rigó, ökörszem számára tanácsos lisztkukacot, hangyatojást, szárított bodzabogyót is szórni az etetőkbe. Milyen legyen az etető? Legegyszerűbb alakja az etetőnek az a kis deszkadarab, melyet szegélylyel ellátva az ablak alá erősítünk és csak arra ügyelünk, hogy védett helyen legyen. Az épületektől távolabb eső helyeken bárki könnyű szerrel készíthet megfelelő etetőt. Nem egyéb ez, mint egy háromnegyed méter hosszú, félméter széles, alkalmas kerettel ellátott és másfél méter magas asztallábra erősített asztallap. Az asztal fölé további háromnegyed méternyi magasságban négy oszlopon nyugvó tetősátrat állítunk, amelynek tetejét, sőt még a tető és asztal közötti tért is tövises galyakkal befedjük.

2 Igen ügyes etetőt egypár jókora napraforgóval is készíthetünk. Szúrjuk póznára e napraforgókat egymás fölé bizonyos távolságban s tüzzük le megfelelő helyen és ha tetejébe holmi kis zsuptetöt készítünk, hogy az eső, hó ne érje, készen van az etető. A cinegék a természetes, egyúttal igen kedves táplálék láttára félelem nélkül 1 Természet. VIII. évf. X. sz. 110. * Természet. IX. évf. XI. sz. 128.