Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905
— 16 — szállják meg a napraforgókat és kikopácsolnak belőlük minden magot. Nem is kell újakkal pótolni, elég, ha az üres tokocskákba kendermagot szórunk, ezt is nagyon szívesen veszik, de meg a szél sem rázhatja le. Ha azonban van elég, újakat tehetünk ki, így legalább minden szem azoknak jut, akiknek szántuk, mert a verebek nem tudják feltörni a kaszatterméseket. 1 Lehet a földre is helyezni etetőket, különösen olyan madarak részére, amelyek inkább a földön tartózkodnak, de itt is arra ügyeljünk, hogy védett helyre helyezzük, hogy a kiszórt eleséget eső, hó, szél ne igen érje és hívatlan vendégek ne férhessenek egy könnyen az eleséghez. Sürü bokor-csoportok tövében felállítunk egy rézsútos tetőzetet, alája szórjuk az eleséget és tüskés ágakkal betakarjuk a kihintett magvakat olyan lazán, hogy az apró madársereg könnyen hozzáférhessen a falathoz, a varjú, szarka ellenben nem. Aki nagyobb anyagi áldozatoktól sem riad vissza, az a kőszegi, soproni állatvédő egyesületektől szerezze be a különféle célnak megfelelő, szakavatott utasításra készült etetőket és meggyőződhetik arról, hogy a madarak, ha szükség kényszeríti őket, letesznek félelmükről, nem zavarja őket semmiféle lárma, fölkeresik, még pedig tömegesen a mesterséges etetőket. Az etetéssel még csak fél munkát végeztünk, gondoskodnunk kell alkalmas fészkelő helyekről is. Az ilyenek készítése és felállítása kettős célt szolgál, egyrészt tényleg megvédi a madarat az idő viszontagságai ellen, másrészt pedig bizonyos helyekre állandóan letelepítvén hasznos munkájukat kizsákmányolja. A madarak ugyanis nagy előszeretettel ragaszkodnak megszokott fészkelő helyeikhez, onnét nem igen távoznak messzire s így az ott lévő fákat, bokrokat állandóan tisztogatják. A gyakorlati madárvédelem megalapítóit az indította ily mesterséges fészkelő helyek készítésére, hogy már gyakrabban találtak fán lógó rossz keztyüben, utcai lámpatartóban, várfalak üregeiben, spárgatakaró cserepek alatt, magánlakásokban a tükör-rámán, sőt a hajó kerékdobjában is madárfészekre, ami arra vall, hogy szükségből mindenféle, csak némileg is megfelelő helyet elfoglal a madár. 1 Természet. IV. évf. XIX. sz. 7.