Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

— 6 — Kukorica : „Mint alakja mutatja, úgymond a Nagyszótár, nevét a kukora (hengerded) szótól vette, amelyhez leginkább hasonló; a ca kicsinyezö képző, mint a Kati-ca, Gyuri-ca, gdni-ca szókban". Ezen tréfás megfejtés alapján ily érdekes magyarázata volna pl. a következő szóknak: pdl-ca, annyi mint: kis pál, der-ce: kis dér, mongoli-ca: kis mongol, kenderi-ce: kis kender, szeker-ce : kis szekér, ló-ca : kis ló, apá-ca : kis apa sat. Lőre: „A lőre, mondják Czuczorék, csigér, vízbor, vagyis azon nedv, mely a kisajtolt törkölyre öntött vízből képződik s némi boríze van. Innen jelent igen savanyú, szesztelen, vizesféle rossz bort". Eredete szerint pedig nem más, mint lé-erő, vagyis: a lének ereje. Más szóval, ez az értelmezés azt jelenti, hogy a lőre azért lé-erő, mert szesztelen, nincsen semmi ereje ! Irha: „Gyöke — a Nagyszótár szerint — a metszést, betűvetést jelentő ír ige, minthogy az irha olyan bőr, melyre a régiek írni szoktak. ír gyökből lett irő, ebből ira, s h lehelleti betű közbevetésével ir-h-a".*) Ez a tréfás magyarázat körülbelül annyit jelent, hogy kutyabőrös őseinknek legelső foglalkozása az írás volt! Ámde az utódokra nézve oly örvendetes eme kikövetkeztetést már jóval előbb valószínűtlenné tette Petöcz Mihály uram, aki 1840-ben írt „Régi magyar szavak" c. müvében őseink írásamódjáról ilyképen bizonykodik: „A régi magyarok nem úgy írtak, mint a régi rómik (azaz: rómaiak). Vachszba és vaiba írtak a régi magyarok; innét az írős-vai-nak a neve; írni való vainak nevezödött." Tehát nem kutyabörre (irhára), hanem vajba irtak dicső őseink ! Azért nem maradt hát tőlük írott emlék reánk, mert idő előtt elolvadt, vagy talán szükségből kenyérre kenve önmaguk megették ! Eme néhány jóízű példa híven jellemzi a nyelvészetnek régi irányát, amely nemcsak nálunk, hanem a külföldön is szakasztott ilyen volt. Nem csoda tehát, hogy ily eljárás mellett a nyelvtudománynak hire mindjobban alászállott, s fejtegetései vajmi kevés hitelre találtak. Az élesebb elméjű irók egyre-másra gúnyo*) Valójában a kukorica és az irha szláv, a lőre pedig német eredetű szó,