Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

- 8 igen lassan enged a müveit magyar közönség meggyőződésében. Pedig a nyelvtudomány manap korántsem oly száraz, betürágó s emellett minden szilárd alap nélkül szűkölködő délibábos tudomány, mint volt régenten. Söt bátran állíthatni, hogy a modern nyelvészet mind tárgyát, mind eredményeit, mind érdekesebbnélérdekesebb vizsgálódásait tekintve valamennyi mívelt embernek érdeklődését megérdemli. Lássuk csak egyenként : Mi ugyanis e tudomány kutatásának a tárgya? — Az emberi lélek legnagyobbszerü szüleménye s kifejező eszköze: a nyelv. Csak az tudja, aki már sokat tanulmányozta, mily fönséges alkotás az ember nyelve. Mint egy kiváló nyelvtudós szépen mondja: „A nyelvben nyilatkozik meg legközvetlenebbül az emberi elme, az embernek gondolkodása s az érzelmek világa. Minden nyelvben meg van örökítve, csak ki kell olvasnunk belőle, a népek művelődésének története. S a nyelv nemcsak közlő eszköze a műveltségnek, hanem leghatalmasabb emeltyűje is; nemcsak kifejezője a gondolatoknak, hanem tisztázója, megállapítója, továbbfejlesztője. Jelképe az állat és az ember között való különbségnek s egyúttal szárnya a legmagasabb röptű szellemeknek." (Simonyi, A magyar nyelv.) Magunkra alkalmazva ezt : a magyar nyelv a magyar léleknek, a magyar érzés- és gondolatvilágnak sajátos kifejezője s hü tükre. A magyarnak faji jellemét: észjárását és indulatait mi sem mutatja hívebben s állandóbban beszélte nyelvénél. A magyar nyelv mindazt magában foglalja, ami a századok folyamán nemzetünk lelkében fakadt és élt. Kiolvashatjuk belőle nemcsak nemzeti sajátságainkat, hanem egész művelődéstörténetünket is. Aki tehát a magyar nyelvet tanulmányozza, voltakép a magyar lelket nézi-vizsgálja a maga eredetiségében s változatos fejlődésében. Ez pedig nem lehet száraz, unalmas feladat, hanem ép ellenkezőleg nemcsak tanulságos, nemcsak élvezetes, hanem egyszersmind a legnemzetibb tudományos foglalkozás. Emellett nem szabad elfelednünk, hogy a nyelv nem* csupán kifejező eszköze a népiéleknek, hanem élő költészete is, amely szebb, magasztosabb, fölségesebb, mint bármely költői mű, melyet rajta egyesek irtak vagy irnak. Érthető tehát, hogy még a legegyszerűbb embernek beszéde is tele van a legszebb költői virágok-