Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

A NYELVÉSZET. Bizonyára akadnak majd, akik már ettől a címtől is megijednek. A nyelvészet (vagy nyelvtudomány) ugyanis egyike azon tudományágaknak, amely iránt hagyományos, szinte megrögzött elfogultság uralkodik a müveit osztályok körében. A nyelvészetet, mondhatni, a legszárazabb tudománynak tartja a közhit. Ám ez még csak megjárná, ha nem akadnának egyetemen iskolázott emberek, akiknek szájából nap-nap után hallhatni, hogy a nyelvészet a tudósoknak legkülönösebb csodabogaras találmánya, mely a józan észt hol fej tetőn járatja, hol meg nyakszegö bakugrásokat végeztet vele. Olyan igaz, — mondják — mint kétszerkettő = négy, hogy a nyelvészek az Istennek legcsodálatosabb teremtményei. Hát még az ö betünyúzó, délibábos tudományuk ! Vagy tán kételkedhetik ebben valaki? Aki nem hiszi, ám vizsgálja meg ; s tulajdon szemeivel fogja látni, hogy van olyan fujtatójuk, mellyel az ösztövér szúnyogot elefánttá duzzasztják; olyan pörölyük, mellyel a fűzfából vasabroncsot kanyarintanak; olyan szapanuk, mellyel a legfeketébb bundanégert is hófehérré mossák ! Olyan ördögösboszorkányos szerszámaik vannak, hogy ötöt-hatot ütnek-kalapálnak velük s egyben kikovácsolják teszem a Konrád névből a göncö'Z-csillagot, a bolondos Antal-ból az andalodik igét, az ^osfow-ból a tisztes aggastyán melléknevet és ezer meg egy hasonló hihetetlen csodabogarat! És ezeknek a szemfényvesztő ezermestereknek, kik még ráadásul az öreg földnek legszárazabb betürágói is, ezeknek higgyen a komolyan gondolkodó müveit ember ? Hogyisne ! Hiszen már szent Ágoston megmondotta róluk, több mint másfél ezer évvel ezelőtt, hogy a szóknak eredetét szakasztott úgy magyarázzák, mint az álmokat: puszta jószándékuk szerint! Az ilyen mesterség lehet szóhimezö észkacskaringó, de nem komolyan számbavehetö tudomány! l"