Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

16 származott, t. i. das kurze haben, ziehen = rövidséget vallani. A kurz-ból utóbb kuarc, kuharc s végül kudarc lett.) Már eme régebbi példákból is láthatni, hogy a nép-etymologiákra alapot főkép az idegen eredetű szók s kitételek adnak, melyeket a tudásvágy valamely hasonló hangzású magyar szóval, vagy szólással hoz kapcsolatba. Akik falún többször megfordúlnak, akárhányszor tapasztalhatták, hogy népünk az idegen tulaj doneveket mily szivesen magyarosítja meg. Teszem a Baron-ból Bárdny-i, Dieck-bői Tik-ot, Reichböl Rák-ot, Hofstetter-bői Kos Péter-1, Seethal-ból Cethal-at, Tizetterböl Tiz ökör-1, Weichselbaum-bó\ Vászon Pál-1, Reichenstein-bői Rák István-1, Maximiimn-ból Maksai Mihály-t, Feigelstock-ból Fáin Istók-ot sat. csinál. Ugyanilyen nép-etymologiák a Piroska és Estike régi szép nöneveink is. Ezekről a köz-nyelvérzék abban a hiszemben van, hogy a piros és est szóknak ivadékai, holott igazában a latin Prisca és Esther neveknek a föntebbiekhez hasonló megmagyarosított ivadékai. A növénynevekre igen érdekes nép-etymologiákat találunk már a régebbi nyelvben is. Ilyenek: szénapolyva: sennae fólia, minutaflastrom : emplastrum mellioti, kolompos gyökér : radix colombo, kappanbalzsam: balsamum copaivae sat.; újabbak: hájponika: iaponica, levestikom: lignoticum, petrezsirom: petroselinum, álóes; aloë, pásztorma: pasterna sat. A nóta azt mondja, hogy „Téli-nyári piros alma: Az én rózsám tuba rózsa"', azaz : galamb rózsa, holott a tuba rózsa valójában nem más, mint a latin polyantes tuberosa virágnévböl való nép-etymologia. A lakodalmi vőfély-versek a párolgó töltött káposztát ezekkel a szavakkal ajánlják: „Itt a jó tál étel, az áldott káposzta, Melyet országunkba Káp nevű úr hozta. " Pedig a káposzta éppen nem azért káposzta, mert valamely mesebeli Káp nevű úr hozta volna hozzánk, hanem mivel a szláv kapusta szóból-alakítottuk magyarrá. Nemcsak gondolatot, hanem érzést (boszuságot) is kifejez a