Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

- 16 — is észrevette ezt és hogy minden nagyobb bajnak elejét vegye, elárulta, hogy ö a herczeg. Tudta Gretchen, hogy ez férje nem lehet, de azért mégis csak az ö képe lebegett előtte ; a herczeg is megtudta ezt, s nem nyugodott addig, mig önmagához hasonló hivatalnokára nem talált, kit kedves erdészének családjához is elvezetett. El is érte czélját, mert Gretchen feltalálta benne azt, kit Isten számára rendelt. Egyszerű, közvetlen kis elbeszélés, melynek kidolgozásában Gruber csak nagynehezen tudott a drámai formától eltérni, amit a novellában előforduló hosszú párbeszédek is bizonyítanak. Néhány elmélkedő rész és magánbeszéd is fordul elő, ami azonban nem hátráltatja a cselekvényt, sőt a jellemek teljes kidomborítására nagyon is alkalmasak. Nagy olvasottságot árul el Gruber ezen müvében is, amennyiben —• az egésznek épen nem nagy előnyére — a mindenfelöl vett idegen nyelvű (olasz, angol, franczia, latin, görög) idézetekkel megnehezíti az olvasást. Némikép ellensúlyozza ezen nehézkességet néhány igazán gyönyörű költői leírása, mint pld. az erdőmester gazdaságának és házának s a házias családnak élethű, kimerítő, s mégsem untató képe. Mint mindenben, a társadalom terén is a természetességet kereste s becsülte. Korának mesterkéltségében ezt nem találhatta meg. Semmi sem volt előtte visszatetszöbb. mint azon erőltetett, affektált természetesség, amelylyel úton-útfélen találkozott. Nem hagyhatta ö ezt szó nélkül s nem egyszer adott nemtetszésének nyíltan is kifejezést, amiért sok üldöztetésnek lett áldozata. Tudta ö ezt s elkeseredetten irja Horváth Istvánnak, legbizalmasabb emberének és barátjának: pauper et infelix sum; nam bonis non licet esse felices (szegény vagyok és szerencsétlen; mert nem lehetnek a jók boldogok). Ezen belső meggyőződésének s úgyszólván a társadalom iránt való elkeseredésének terméke az éles szatírával megírt regénye „das Ideal"

1, melynek főalakja egy bárónő, megvetve az élet ismert valóságát, csakis elérhetetlen, képzeleti dolgokért rajong, mig végre sok csalódás után kiábrándulva, csak visszatér a mindennapi élet természetes útjára s boldognak érzi magát. Az ismertetés szerint ezen műnek kidolgozása nem sikerült. "Ezen művét csak az „Annalen der Litleratur und Kunst" (1804. Nr. 44.) rövid jellemzése után ismerjük.