Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

Mint már említettük, kurtán bánt el ismertetéseiben Gruberrel az „Annalen" munkatársa, de határozott személyeskedés nyilvánul azon bírálatban, amelyet az „Annalen" Gruber „Torquato Tasso"­járól ir. Ismerjük a müvet, melyben az iró czélja az volt, hogy „beszélgetésekben jellemezze Tassót" ; nem sikerült ez neki, mert a cselekvény előmozdítása nélkül a beszélgetéseknek se hossza, se vége. Teljesen elhibázott müve ez költőnknek, de azért mégsem érdemelte meg azt a kedves tanácsot, amelyet az „Annalen" munka­társa ajánlott neki : „wir bitten Herrn von Grub er folgende Verse als allegorische Erinnerung in seinem Stambuche, das eine so zärt­liche Seele gewiss führt und oft durchblättert aufzunehmen : Ludere qui nescit, compestribus abstinet armis Indoctusque pilae discive trochive quiescit, Ne spissae risum tollant inpunae coronae." Még Pesten lakott, mint a nemzeti könyvtár őre, amikor 1811-ben nagyon sikerült, de „nem a színpadnak szánt" drámája „Vanina Ornano", Böttiger udvari tanácsosnak, a szerző nagy emberének s barátjának ajánlva megjelent. Történeti tárgyat dolgoz fel a XVI. századból, Genuának Korzikához való viszonyát. Dicsérettel fogadták ezen drámát mindenfelé, sőt egyik bírálója így ir felöle: „ich zweifle gar nicht, dass sowohl unser Vaterland diese neue Erscheinung, die unserer Litteratur wirklich zur Ehre gereicht, als auch das Aus­land diese Bereicherung der tragischen Bühne überhaupt mit Ver­gnügen und Beifall aufnehmen werde". A tulaj donkép eni darabot prológus előzi meg, melyben a költő a dráma rövid tartalmát s egész eljárásának okát adja, ami — mint látni fogjuk — épen ezen müvénél nem czéltalanul történik. Korzika egykor rettegett, hatalmas hőse Sanpiedro, a franczia Aixben kény­telen lakni. Csak emlékeit őrzi itt régi dicsőségének, amikor még Korzikát kormányozta, s Genua meghajolt előtte. Ornano neve tar­totta fenn akkor is a békét, s amint ez behunyta szemét, felemelte Genua fejét, melyet Vanina, Ornano leánya, Sanpiedro neje sem tudott megbékíteni, pedig ö volt a béke kimondott záloga. Korzika elveszti szabadságát ; Sanpiedrónak egy reménye van, Francziaország segítsége. Ide jön tehát Aixbe; de hiába. Vaninával együtt siratják a szabadságot. Egyedüli vigaszuk egymás szeretetében van.

Next

/
Thumbnails
Contents