Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

- 23 — vagyis nem szorosan vett imádság számba mennek, de közömbös voltuk mellett is legalább a jó szándék tegye ó'ket folytonos imádsággá. Azonban, hogy a hiú, megszóló, rágalmazó hazug beszédet a legjobb szándék sem teheti imádsággá, azt hiszem, mindenki előtt világos. Nem mulasztott el megboldogult királynénk semmi alkalmat, hogy lelkét az öröklét számára nevelje, szebbé, Isten eló'tt kedvesebbé tegye. Igen, mert ha irodalmi olvasmányaiban Istenre, az örökéletre, a vallásra csak valami vonatkozás volt is, magyar nyelvi tanárával rendesen kicserélte e legfontosabb tényekró'l, igazságokról való eszméit, kifejezte őszinte meggyőződését, hitét, érzelmeit. Csak egyet említek. Egy alkalommal ez órákon az imádkozás kerülvén szóba, azt mondá O Felsége, hogy ő ugyan gyakran jár templomba, de sokszor mégis azt kérdi magától, nem kellene-e még többször az Isten házába mennie. íme mily méltán viselte hőn szeretett királynénk égi pátronájának árpádházi Sz. Erzsébetnek nevét. Ő a jóról a jobbra törekszik, mert hisz a l,elki életben nincs megállapodás és olyan az ember, mint a lejtőre helyezett kő: nem marad ugyanazon helyen, hanem vagy legördül, vagy, habár nehezen is, de előbbre, följebb kell törekednie. A ki azt hiszi, hogy már elég jó és csak olyan akar maradni, mint a milyen jelenleg, az önmagát csalja és bizonyosan rosszabbá lesz ép úgy, mint az olyan hajó is, mely nem törekszik előre az ár ellen, világos, hogy azonnal lefelé ragadja azt magával az ár. Hogy Erzsébet királyné mit szeretett leginkább a magyar irodalomból, mutatja Eötvös József báró, a kitűnő, az emberi lelket mélyen ismerő iró iránt táplált nagy tisztelete. Valahányszor a felséges asszony magyar tanára Eötvös bárónak egy-egy ujabb leveléhez juthatott, mindig el kellett azt vinnie a királynéhoz. Ez az a nagy iró kedves ifjak, akinek regényei is, mely irodalmi műfaj pedig vajmi sokszor léha és semmikép sem erkölcsnemesítő szokott lenni, továbbá minden másfajta munkája, politikai dolgozatai, szónoklatai, költeményei is mély bölcselő szellemet árulnak el, melyet a költőnek képzelmet hevítő s a kedélyt is megindító sugarai csak annál szebben ékesítenek. Eötvösnek «Gondolatok» czimü munkája pl. méltán foglal helyet királyok és fejedelmek szalonasztalain is. Szerette királynénk a költészetet is és pedig annyira, hogy feukölt lelke olykor maga is ihletve érezte magát a Múzsától s nem egy