Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

magyar hazánkra ; azokból említek néhányat, a melyek bennünket leginkább érdekelnek. 1854. ápr. 24-én ment végbe Erzsébet fó'herczegnő esküvője I. Ferencz Józseffel, az az esküvő, melynek 25-ik évfordulóját 1879-ben oly fényességgel ülték meg — Bécsben. Az esküvő ünnepélye gyászos állapotban találta Magyarországot. De azért az esküvő fénye igazi hajnalsugára volt hazánk jövőjének. Világos jele mutatkozott ennek az ifjú császárné első megjelenésekor magyar földön, 1857. május 4-én Budáu. A « Ferencz József» nevű hajó főárboczáu óriási nemzeti szinű zászló lengett : «Pestmegye hódol» czimű felirattal és a fedélzeten egyre szólt a zene, míg a küldöttek díszmagyarban sorakoztak. Mikor Visegrádnál előbukkant a fejedelmi párt hozó császári yacht, az ágyúk dörögtek, a parti falvakban sorban meghúzták a harangokat. A pestmegyei küldöttséget vivő hajón levő zenekar rázendítette a uéphymnust és mélyen meghajolt a lobogó. Harsogó «éljen» hangzott fel, midőn a fedélzeten szürke utiruhában megjelent a királyné és mosolyogva, kendőlobogtatásokkal köszönte meg a hódolatot. A pesti kikötőnél lévő kiszálló hid valóságos kertté volt átalakítva és rózsa, ibolya, szegfű oly szédületes illatot terjesztettek, hogy valóságos mámor szállt a közelállókra. Nyilvánosan legelőször a nemzeti szinház május 6-iki előadásán mutatkozott Erzsébet királyné és e megjeleuése örökre emlékezetes marad. A páholyokban a pesti társaság szine-java gyűlt össze. Az ünnepi előadáson Erkel világhírű magyar zeneszerző és Doppler operája : «Erzsébet» került színre. Emlékezetes az a díszelőadás arról is, hogy 1848 óta ekkor történt az első lojális tüntetés. Mély csönd volt a házban, mikor egyszerre csak Udvarhelyi, szerepéhez híven, poharat emelvén, mondja : «Eljen a király ! Éljen a haza!» Erre a mondásra viharos «Éljen a király!» zendült föl s a közönség felállva odafordult az udvari páholy felé. A daliás fiatal uralkodó mosolygó főhajtással köszönte meg a kitüntetést, a királyné szemeiben azonban könyek csillogtak. Áldásthozó könyek voltak ezek, mert nyomukban Josephstadtban 100, Olmützben pedig 21 hazája utáu sóvárgó fogoly hazafinak hullott le a bilincse. A legnagyobb feltűnést azonban az 1848/49-iki eseményekben szerepelt kitűnő honleány Csekonics Jánosné, Lipthay Leoua bárónő megjelenése keltette, a ki az 1849-iki októberi gyásznapok ó*a először vetette le gyászát.