Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

— 18 — És később, midőn az elnyomatás éjszakájában a csillagos égre tekintett a magyar, egy új csillagot látott a hajnalcsillag mellett : a jóságos királyasszonyt, a kihez vágyó reménykedéssel sóhajtottak az időknek viszontagságai és szomorúságai közt. Es ez az új csillag elvezette a magyar nemzetet az alkotmány visszaszerzéséhez. Erzsébet királynét egyébiránt kezdet óta nem annyira a politika, mint irántunk való jóságos szive vonzotta az alkotmányától megfosztott s az uralkodóház ellenségének tartott magyar nemzet felé. Es a nemzeti újjászületés, a koronázás történeti nagy tényei közt az ő nevét ragyogó dicsőség övezi. Tényleg feléje tekintettek legnagyobb bizalommal, reménynyel a magyar hazafiak 1865 óta, mint a király és nemzet közt való egyezség létrejöttének legőszintébb pártolója felé. «Ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai — mondá Andrássy grófnak 1866. febr. 23-án — az nekem nagyon fáj ; de ha Magyarország dolgai mennek rosszul, az engem megöl.» Es midőn már derengeni kezdett a szabadság hajnala Magyarország fölött, a királyné, illetőleg akkor még mindig csak császárné, a ki folytouosan ily élénk részvéttel viseltetett a magyarok iránt, már többször járt a magyar fővárosban és az 1866-iki háború alatt állandóan Budán tartózkodott gyermekeivel. A szegény sebesült katonák a szeretet, a vigasztalás angyalát találták a magasrangú jótevőben, a ki pátrónájának, magyarországi Szent Erzsébetnek hű utánzójakép jól felfogta, a mit szent hitünk tanít, hogy a szegényeknek, a betegeknek szolgálni, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolni nem lealázó, hanem még királynét is csak még jobban felmagasztosít, mert hiszen a mi jót egynek a «legkisebb atyánkfia közül» teszünk, azt Jézus Krisztus, az Isten Fia saját Ígérete szerint olybá számítja, mint ha Neki magának tettük volna. Csak egy nagyon jellemző esetet említek megboldogult királynénk irgalmas jó szivének megismertetésére, közölvén egy redemptorista áldozópap naplójegyzeteit hű fordításban. Több helyen az ideiglenesen felállított katonai kórházakban a redemptorista vagyis a Megváltóról nevezett missiórend tagjai vállalkoztak a betegek lelki gondozására. Elöljáróim engem küldtek ki a gumpensdorfi kaszárnyába feladat teljesítésére, irja az illető redemptorista atya. Naponkéut átlag negyedfélszáz, többnyire nehéz sebesültet