Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

— 36 — mert mintegy készakarva akarja a katholikus iskolákat is megszüntetni. Erre szombat délután, épen a mikor a deákok egymásnak a leczkéjüket moudták fel, jöttek az ácsok, bogy a padokat szétbontsák ; de a deákok a tanárok tudta nélkül azokat elkergették. Ezzel a dologgal a városi elöljáróság sohasem dicsekedett, hanem okosabbnak látta a horvátokat a zsidók üresen álló iskoláiba elhelyezni, minthogy a kálvinisták sziutén üresen álló iskoláit, a melyek összedüléssel fenyegettek, nem találták erre a czélra alkalmasnak.

1) Az elnyomatás szomorú napjai hazánkban. A világosi szerencsétlen fegyverletétel s a komáromi vár feladása után szomorú napok virradtak hazánkra. Nem tekintve ama sok üldözést, a melynek azok valának kitéve, a kik a forradalom idejében kiváló szerepet játszottak, nem emlitve azt sem, hogy a nemzet fiainak azon részét, a mely fegyverrel kezében védelmezte a haza megtámadott jogait s ellenségtől ostromolt határait, elfogdosva évek hosszú során az osztrák hadseregben az országon kivül szolgálni kényszeritették : felfüggesztették hazánk alkotmányát s a vezérlő osztrák államférfiak agyában megfogamzott az osztrák összmonarchia (Gesammt-monarchie) torzgondolata, a melynek legfőbb törvénye vala: „salus reipublicae suprema lex esto". A bécsi kormáuy egy mintába akarta önteni a monarchia különféle nyelven beszélő népeit, hogy belőlük egy erős és összhangzatos népet teremtsen. E végből büntetlen, sőt erényekben gazdag férfiakat a bitóra vouatott, agyonlövetett vagy száműzetett; némelyek életüket csak menekülés által tudták megmenteni ; adót vetett ki mindenkire ; nem volt szabad senkinek szabad véleményét nyilvánítani, mert jaj volt annak, a ki szabadon mert beszélni, vagy börtönt kellett szenvednie, vagy csak fokozatos utánjárással tudott menekülni a zaklatástól, de azért mégis folytonos rendőri felügyelet alatt maradt, a mely sokszor nagyon terhes volt reá nézve, mert a hatalom szolgái sok borsot törtek az orra alá. A mit II. József az ő lángeszével nem tudott megteremteni, azt akarták létesíteni az epigonok, Thuu Leo és Bach Sándor szatelleseikkel egyetemben. Működésük akkor érte volna el tetőpontját, ha egykor azt tudják hirdetni sok nemzetéről megfeledkezett hazaáruló örömrivalgása közt: „Ma az utolsó magyart tették sirba, a ki épen 10 évvel élte túl az utolsó horvátot, huszszal az utolsó csehet és morvát"

2) Meg volt tehát az új állam, csak polgárairól kellett gondoskodni. Az ifjú nemzedék után vetették ki tehát hálójukat, mert jól tudták, hogy a kinek kezében vau az ifjúság, az ura a jövőnek, s a módtól, a mely szerint az ifjúságot nevelik, függ a jövendő nemzedék szelleme és érzelme is. Az ifjú nemzedékből pedig nem németet, hanem jó osztrákot akartak nevelni ; mert ha a hazafias érzést a felnőttek szivéből nem tudták kiölni, el akarták annak feléledését fojtani az ifjú nemzedékében, hogy az osztrák szellemű és érzelmű legyen, s ne legyen más politikai hitvallása, mint a vak, akaratnélküli engedelmesség és pontos adófizetési képesség. S mindezek kivitelére egy Thun Leo grófnál alkalmasabb embert *) Wéber feljegyz. és Pléb. Diariumban Plosser feljegyz. 2) Kruesz Krizosztom . Adalékul a magyar tanügy történetéhez. Lonkay Antal: Tanodai Lapok. 18űl. 11—13. sz.