Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

- 17 ­Ez a levél Dem tetszett a főigazgatónak. Azért, a midőn azt, a soproni igazgató hasontartalmű levelével s a győri igazgató s tanárok eskümintáival, a melyben ezek kitették a főapát reudelete folytán, hogy „in confirmitate Regii Diplumatis, eatenus Ordini Benedictina benigne data", a Helyt. Tanácsnak fel­terjesztette, kísérő levelébeu keservesen panaszkodik, hogy mig a premontreiek, cisterciták és piaristák, jóllehet sziutén szerzetesek, minden föntartás nélkül tették le az esküt, addig a benczések azt vagy megtagadták, vagy annak leté­telében restrictioval éltek világos jeléül annak, hogy a benczések államot akarnak képezni az államban. 1) Ezután most már a Helyt. Tanács előtt is han­goztatja kedvelt eszméjét, hogy t. i. a benczések is úgy alá vannak vetve a fő­igazgatónak, mint a többi szerzetesek, hogy a moderato, inspectio a legszorosabb értelemben csak a főigazgatóknak szól. a kik a király helyett és nevében kor­mányozzák az iskolákat, a kik alól kiváltságot élvezni akarni s ezáltal az egy­formaságtól, a melyet a legújabb Nova Ratio Educationis, a melyet a henczéseket visszaállító okirata után adtak ki, különbség nélkül miudeu szerzetesrendből való tanárnak megtartani parancsol, az egész czéltól eltérő valami absurd dolog lenne. 2) A körmönfontság eme kiváló példáját s nyilt bizonyítványát azért idéztük majdnem szórói-szóra, mert ez a stoikusokat felülmúló szarvasokoskodás volt az oka annak, hogy a benczéseknek a királyi kezek által kegyelmesen nyújtott Modernt ne lnspectionis jogát a Helyt. Tanács a benczésektől a hiúságában sér­tett s e miatt reájuk folyton áskálódó Paintnerjának szavára, a ki különben fel­felé igen alázatos, lefelé pedig föltétlen hódolatot követelő volt, nagyon meg­nyirbálta, a midőn 1809. év január 17-én a király nevében kiadta azt a rendeletet, hogy mindazok, a kik tanítással foglalkoznak, bármiféle állásúak és szabályuak legyenek is, szigorúan alá vannak vetve a főigazgatónak. (Gui cuiuscunque Status ac Disciplinarum intra ambitum Districtus applicita sphaerae litterarie Individua stricte subordiuata esse.) 3) Különben a Helyt. Tanácsnál nem igen kutatták, hogy váljon igaz-e, a mit Paintner ir ; sőt a legtöbbször ennek a nagyon kedvelt főigazgatónak, a kit azután 1816-ban helyt, tanácsossá is kineveztek s a tanügyek referálását bizták reá, a felterjesztései néhány hét múlva már szórói-szóra jöttek le az egész országot kötelező rendelet alakjában. 4) Tehát a rövidebb végét fog­ták a dolognak. Csak a főapáton, Nóvák Ivrizosztomon, a ki oly féltékenyen őrizte mindenkoron a rend jogait és kiváltságait, csodálkozunk, hogy a Helvt. Tanács eme, 1809-iki, rendelete ellen nem folyamodotl a királyhoz, hogy a ben­czéseknek a király által adott fontos joga ismét megerősíttessék s teljes sértet­lenségében továbbra is fentartassék. Tán az 1809-iki franczia betörés miatt, a *) Ors?. Levt. Litt. Pol. 1808. 2) Főigazg. felt. 1808. «... » abiis, qui vice et nomine Régis Scholas gubernant, exemptionem deducere velle, atque sie uniformitati, qam Novissime Ratio Studioram et Educationis absque discrimine, ab Omnibus Ordi­num Religiosorum Docentibus observari, post Epocham editi Diplomatis Restitutionis Benedictinorum, praeeepit, toto Scopo aberrare, absurdum sit; ecf. 3) Gymn. Levt. 1809. febr. 26. 4) Gymn. Levt. i

Next

/
Thumbnails
Contents