Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

Ez a föl világítás és szigorú meghagyás sehogyan sem tetszett Rausch utódának, Paintner Mihálynak. Folytonosan szálka volt, a szemében s bántotta az, hogy a benczések miért nincsenek úgy alávetve a főigazgatónak, mint a többi szerzetesek. Ha a benczések iskoláit meglátogatta, az igazgatók és tanárok a legnagyobb szívességgel fogadták ; sőt a főapát még azt is meghagyta nekik, hogy mindent megtegyenek, amit a főigazgató parancsol.

1) Az iskolák látogatása alkalmával s más fölterjesztéseiben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a benczések tauításáról. Az mindig laudabilis, systhemati conformis volt, a mint azt 1807-ben a pápai igazgatóról és tanárokról is olvashatjuk.

2) De már 1807-ben hangsúlyozta előttük, s bebizonyította nekik, (a mint írja,) hogy ők is a főigazgató moderata inspectiója alá tartoznak, (a mit különben a benczések soha sem tagadtak,) s hogy az új tanrendszer keresztülvitelében való dolgokban a benczések s más szerzetesek közt semmiféle különbség sem tétetik.

3) A benczések türelmesen elhallgatták, ha Paintner eme vesszőparipáján nyargalászva, az ő semmiféle kiváltságot el nem ismerő főigazgatói jogairól tartott nekik előadást ; de azért féltékenyen őrködtek affelett, hogy a főigazgató moderata inspectiója immoderatává ne váljék, a melyre Paintnerban folyton nagy volt a hajlandóság. Nyilt sisakkal nem mert reájuk támadni, hanem inkább alattomos tűszurásokkal boszantotta őket, akár volt arra ok akár nem. így a midőn Űrnapján Győrben prédikált, a jezsuitákat, a kik közé tartozott maga Paintner is azok eltörlése előtt, magasztalta s azt állította róluk, hogy csak azok tudtak tanítani, a miből a benczék azt következtették, hogy ők nem tudnak.

4) Majd 1807-ben a testi büntetésekre nézve kapott velük össze ; azt állította t. i. felőlük, hogy ők, különösen a fiatalabb tanárok, igen nagy mérvben alkalmazzák ezt; jóllehet maga a főigazgató a győri akadémikusokat saját főigazgatói kezeivel verte arczul s közülük egyiket másikat úgy elverette, hogy alig tudott a lábáról felkelni. Ezt a benczések, sem az igazgatók, sem a tauárok, soha sem tették.

5) S a mi aztán a magára s tekintélyére igen sokat adó Paintnert annál inkább boíizantotta, mert a beuczés igazgatók, a midőn őket folytonosan piszkálta, viselt dolgait bátran a szemére vetették. 1808-ban pedig követelte, hogy az esküt tegyék le és a Re versalisokat küldjék be.

6) Az eskütételre vouatkozó parancsolatot már 1806. évi márczius 11-én adták ugyan ki,

7) de eddig két éven át nem jutott eszébe a főigazgatónak, hogy azt a benczésektől követelje. Most az 1808. év október körözött cirkularéjában meghagyta, hogy mind azon igazgató és tanár, a ki még az esküt le nem tette, a legközelebbi gyűlésen letegye s róla a mintákat az igazgató a főigazgatónak mielőbb beküldje.

8) Minthogy azonban a pápai benczés tanárok deczember elejéig sem küldöttek be az eskümintákat, azért deczember 8-ikán meghagyta nekik, hogy azokat mielőbb beküldjék, vagy pedig Írásban okolják meg, hogy miért nem tesznek esküt ; mert ha hallgatással mellőzik felszólítását, *) Főigazg jelentés 18U7. a) J. o. 3) U. o. 4) Orsz. Lat. Győri főigt. Litt. Polit. B) U. o. 8) Gymn. Levt. 1808. 7) Gymn. Levt. 1806. 8) Gymn. levt.