Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

— 13Í — népek műveltségére is nagy súlyt fektettek. A számtanban az életből merített példák szolgáltak vezérfonalul. A természettan, vegytan és természetrajzban a szemléltetést tartották az anyag elsajátítása egyik főkellékeül. Ép úgy megmutattak a természettanban és vegytanban minden kísérletet, mind bemutattak minden ásványt, növényt és állatot. S hogy ezen utóbbiakat tanítványaik annál könynyebben megismerhessék, kirándulásokat rendeztek velük s lia azok magok gyűjtöttek valamit, azt a legszívesebben megnevezték.

1) A rajzot mindenkoron a hozzá legértőbb tanár kezelte, a ki tanítványaival kellő sikert ért el, a mi kitűnik abból is, hogy a minisztériumba felküldött rajzmutatváuyok rendszerint dicsérettel érkeztek vissza.

2) Mindezeknek a dolgoknak az előadásában két főelvet tartottak folyton szemelőtt : Non multa sed multum és Repetitio est mater studiorum. A melynél fogva a sokszor nem a tanulók felfogásához mért tankönyvekből a lényegtelen részeket kihagyták, hogy a lényegeset annál jobban betaníthassák. Lépésről-lépésre haladtak, semmit sem adtak fel aunélkül, hogy azt előbb kellőleg meg ne magyarázták volna. Ugyanezt tették az Írásbeli dolgozatokkal is, a melyekre szintén előkészítették tanítványaikat s mindig oly tárgyakat szemeltek ki, a melyeket a tanulás folyama alatt már százszor és százszor megbeszéltek, hogy a feladott dolgozatot még a gyengébb tehetségüek is nagyobb hibák nélkül elkészíthessék, s hogy igy a jobb eredmény nagyobb buzgalomra s a még létező hibák utánpótlására inditsa őket. Azonban a mit azután az otthon való tanulásra feladtak, azt szigorúan meg is követelték. Mindazonáltal a feleléskor nem hagyták magára különösen a fiatalabb tanulót, hauem kérdéseik által igyekeztek kivenni belőle, hogy odahaza felhasználta-e kellőleg idejét. S ha látták annak tehetsége daczára folytonos hanyagságát, igyekeztek kitudni hanyagságának okát, s ha az a tanulóban volt, szigorúan megdorgálták, ha pedig a házi körülményben rejlett, t. i. oly helyen volt a tanuló szálláson, a hol nem tanulhatott ; ilyen esetben az akadályt elhárították : legtöbb esetben őt más szállásra küldötték.

3) Midőn valamelyik tanuló felelt, vagy a táblán dolgozott, a tanár éber szemmel őrködött, hogy váljon az egész osztály figyel-e kellőleg. Erről úgy győződött meg, hogy majd ezt, majd amazt szólította fel feleletre s ha nem tudta folytatni, vagy tán azt sem tudta, hogy miről volt szó : az atyai intés soha sem maradt el. A mit tanítottak, azt azután sokszor át is ismételték, hogy igy a gyakori ismétlés által a tanultak biztos tulajdonukká váljanak tanítványaiknak. Még abban az időben is, a mikor a rendszeres ismétlések nem voltak oly szigorúan előirva, mint most, a a félévi vizsgálatok előtt már egy hónappal befejezték a tananyagot,

4) hogy a hátra levő időt az ismétlésre fordíthassák. Azonban nemcsak elsajátíttatták a felvett anyagot, hanem azon kivül tanítványaikat már az alsóbb osztályokban is a szép és folyékony előadásra szoktatták. Már az olvasásban a szavak helyes kiej») Főigt. lát. jegyzkönyvek. 3) Gymn. Lvt. 1878—1881. 3) Prot. Cons. 1815/6. 4) J. o. 9*