Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

— 105 — Ha ezeket a tanterveket kellő figyelemmel vizsgáljuk, és azokat egymással összehasonlítjuk, báró Eötvös tantervét kell köztük a leginkább czélra vezetőnek Ítélnünk; mert a mig kellő súlyt helyez a Magyarország múltjával oly szoros összeköttetésben levő latin nyelvre s annak alapos elsajátítására törekszik s emiatt kihagyja a görögöt a gymnasium 6 osztályából, mint azt a pálosok mult századi tantervében munkánk első részében láttuk : addig nem hanyagolja el a reáltudományokat sem. A humanismust a realismussal kellő öszhangzatba igyekszik hozni, a midőn tantervében azoknak is megadja az őket megillető belvet az által, hogy az algymuasiumban a természettudományokból az addigi 6 óra helyett 11-et vesz fel, a mennyiségtanból pedig a 8 órát 16-ra emelve megkétszerezi. Behozza a mindenkinek annyira szükséges és a szépérzéket oly nagy mértékben előmozdító szabadkézi rajzot. S hogy az ifjak testét is kellőleg megedze s őket a katonai gyakorlatokba már ifjúkorukban bevezesse, a tornászatból minden osztályban 2—2 órát szentel. Taníttatja a magyarok történetét, de tekintettel a világtörténetre, a melyet rövid vonásokban közöl ; s ezáltal a francziák tanítványának vallja magát, a kik már évtizeddel azelőtt hazájuk történetét a világtörténelemmel kapcsolatosan tárgyalták. Egyedül a magyar nyelvnél látunk tantervében mintegy hátramenést, a midőn annak óraszámát az I. és II-ikbau 5-ről 3-ra, a III. és IV-ikben 4-ről 3-ra szállította.

1) Azonban ebben is tudjuk báró Eötvöst menteni, mert ő, mint a legnagyobb ideálisták egyike, azt gondolta, hogy a magyar elemi iskolák is olyanok, mint a külföldiek, a hol az anyanyelv alapjainak kellő ismeretét hozzák magukkal a tanulók az elemi iskolából. S ebben végtelenül tévedett. A többi tantervre nézve csak röviden szólunk. A Nova Ratio Educationis terve a latin nyelv tanulására fektette a fősúlyt, de a mellett nemzeti nyelvünket is felkarolta. A mult században csak magántárgyként tanított magyar nyelv e század elejétől kezdve oly rendes tárgygyá vált, a melyből 1812-től fogva külön tanjegyet adtak. E mellett hazánk történelme és földrajza is kivivta méltóbb helyét. Annak daczára azonban, hogy e tanterv az ismeretek, különösen lia a reáliákat tekintjük, nagyon primitív elemeit nyújtotta, különösen az algymuasiumban, de mégis meg volt az az előnye, hogy a mit a tanulóknak tanulniok kellett, azt jól megtanulták s jól be is gyakorolták s így biztos tulajdonukká vált.

2) Ezzel a tantervvel szemben az Entwurf a síkságról, sőt mondhatjuk a tenger mélységéről egyszerre a lomniczi csúcs tetejére szállott, a honnan a hatvanas évek tauterve lassankint a fensikra szállott alá, kihagyva a leginkább kihagyaudókat, de még mindig az Entwurf csontjain rágódott. Ezekkel szemben Eötvös tanterve a czélnak leginkább megfelelt. Azonban az utánna következő tantervet, illetőleg átmeneti tantervet, a kunvulsziók korszakának nevezhetjük a magyar közoktatás történetében. Változtattak mindent, dobálták a tárgyakat és tanórákat. Behozták a rajzoló geometriát, de elég hibásan eltörülték a szabadkézi x) Br. Eötvös József leirata 1867. okt. 8. 2) Nova Ratio Edacationis 1806.