Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 50 — tudta ügyét a generálisnál megnyerni, a pálos rend nagykáptalanához föllebbezte azt, a mely végre 1638-ban három pálost : Skotniczky Alfonz Jánost, Vistoki Györgyöt, Mikulicz Miklóst küldötte Pápára, a kiknek Csáky László gróf a Hosszú-utczában minden tehertől ment s ezer aranyon vásárolt házat adott s meg­ígérte, hogy egy a Gyümölcsoltó Boldog Asszonyról nevezendő templomot fog épít­tetni. S mind ezekért nem kért tőlük mást, mint hogy róla, feleségéről, született Bottiany Magdolnáról, fiairól, Zsigmondról és Pálról, valamint Borbála leányáról a szent misében megemlékezzenek s a katholikus hitet a rend régi szellemében terjeszteni meg ne szűnjenek. Itt közöljük Csáky László gróf okiratát, a melynek eredetije az Orsz. Le­véltárban van, a melynek külsején valamely avatatlan kéz az 1638. évet 1628-ra javította. Azt hiszem, a tudós javító nem tudta, hogy Csáky a pápai birtokot csak 1630-ban kapta zálogba s így a pápai pálos kolostort, a melyet az okirat szavai szerint pápai birtokosságának nyolczadik esztendejében létesített, már 1628-ban nem alapíthatta. Minthogy ez az 1628-as évszám többeket — közbük Ruppot, Weizert, — tévedésbe ejtett, a kik a kolostor alapítási évéül minden az 1628. évet fogadták el, holott a Fragmen Panisban és az Acta Paulinorum­ban határozottan 1638 áll, s Bánffi Kristóf 1633. évben kelt s a pálos generá­lishoz intézett levelében a kolostorról még mint csak alapítandó beszél : nagyon érdekelt engem ez a dolog s feltettem magamban, hogy még egyszer megtekin­tem az okirat évszámát s minthogy nem kételkedtem az 1638. év valódiságán, kideríteni a tévedés valódi okát. Még egyszer megnéztem tehát az okiratot s ekkor láttam, hogy a tévedés onnan származott, hogy a tudós javító a Tricesimus T és r betűit, a melyek egybe vannak húzva V-nek nézte, — a mint az első pil­lanatra annak is látszik, — s nem vette tekintetbe azt a ferdén álló görbevo­nalat, a melylyel a látszólagos V betűnek az első szára fönt keresztül van húzva. Kár az okiratokon a jót jobbítani akarni ! Kár tudósnak feltűnni, mikor valaki nem az ! Nos Ladislaus de Chiák Sacri Romani Imperii Eques, ac ejusdem Sacra­tissimae Caesareae Majestetis Consiliarius, Cubicularius, ac Supremus Praesidii Papensis Capitaneus, Loci ejusdem Terrestris Dominus, ect. Memoriae commen­damus praesentes, significantes quibus expedit universis, Debiti nostri esse, ut ex pluribus in nos divinae munificentiae beneficiis, quibus no licet indignos, dispensatores tamen Divina bonitas praefecit, ut si non ea, quâ deberemus, ea saltem quâ possunius perfectione, grato semper animo, divina in nos bénéficia recolamus, eique acceptum referamus, cui honor et glória ab omni creatura. Oc­tavo itaque iam elapso anno, ex quo hujus loci Dominium, Praefecturasque mi­litares, nobis Divina bonitas concredidit, ui liaec munera hunieris nostris impo­sita, aris focisque deservirent, id maxime semper in votis habuimus, ut non so­lum corporibus et fortunis subditorum, verum etiam animis, tandem postliminio Catholica fide imbuendis excuberamus. Quamvis enim Locus Catholicissimus, imo et diversis Religiosorum faniiliis, optime provisus et inhabitatus fuerit, ea tamen

Next

/
Thumbnails
Contents